Kit mentenél ki egy égő házból, a legkedvesebb háziállatodat, vagy egy idegen embert?

Az első válaszoló vagyok. Azt javaslom a kedves fórumtársaknak, hogy egymás csépelése és minősítgetése helyett gondolkozzunk együtt!

Nem vagyunk egyformák. Ez az egyik. De ez így is van rendjén. Aztán a másik dolog, hogyha a kérdés ugyebár arra vonatkozott, hogy egy embernek szubjektíve egy vadidegen másik ember élete fontosabb-e, mint a szeretett kisállatáé. Ez egy szociográfiai kérdés, de szerintem minden ember a saját szubjektumából nézi a világot, mindenkinek a maga érdeke és értékei előrébbvalóak, mint a másokéi. És ez mégcsak nem is egy lealázandó, pocskondiázandó önzés, hanem természetes túlélési ösztön. Reflex, hogy az ember vészhelyzetben ösztönösen a saját és a szerettei életére fókuszál. Az meg, hogy egyes emberek szemében az állat nem sok sz....t ér, az azt jelenti, hogy őneki sosem volt olyan kedves és szeretett állatkája, hogy átérezze, mit jelent pl egy kutyát szeretni. De én még csal őket sem minősítem. Nem kötelező szeretni az állatokat és nem is kötelező megérteni azokat, akik szeretik őket. Nyilván emberiségi, össztársadalmi elvárás, ez "a legfőbb érték az emberélet" dolog, ami rendben is van, de egy olyan mérvű vészhelyzetben, ahol egy tűzeset olyan gyorsan elharapódzik, hogy már nincs lehetőség visszamenni, szerintem az emberek reflexből és önkéntelenül a saját életüket mentenék. Ahhoz is nagy lelki erő és lélekjelenlét kellene, hogy legalább a kisállatukat vagy a közvetlen családtagjukat kimentsék.

Nyilvánvaló, hogy az ember tiszteli az életet és mindent elkövetne, hogy minél több embert mentsen, de egy ilyen vészhelyzetben, ha melletted a szeretett kutyusod, aki rémülten néz rád és várja, hogy segíts rajta, nem hiszem, hogy egy igazi gazdi meg tudná tenni, hogy ellöki magától vagy otthagyja őt.

21-es, igen, de ez is egy olyan kérdés, hogy szinte így nem is tudná az ember, hogy hogy reagálna ilyen helyzetben. Persze most a legtöbb gazdi előtt ott ül az aranyos kiskutyája és azt mondja, hogy nem tudná otthagyni egy elképzelt, távoli, most a számára nem is létező valaki miatt, aki az "idegen ember". Aztán a fene se tudja mit csinálna, ha egyik oldalon ott lenne a kiskutya, az idegen ember meg mondjuk egy halálra rémült, három éves kislány lenne.

Meg azért érdekes az emberi reakció. Itt ellenszenveznek azokkal, akik úgy gondolják, az embert mentenék ki, kardoskodnak amellett, hogy az állatot kéne, de tényleg ott van a másik oldal (és most ezt most tényleg nem sértésként mondom), hogy vajon milyen embernek gondolnának mondjuk engem, ha azért ítélném ilyen helyzetben halálra a gyereküket, az anyukájukat, a szerelmüket stb. mert a leguánomat mentettem meg inkább?

Szóval azért ez egy érdekes morális kérdés.

Én úgy gondolom hogy mindenkinek megvan a joga a döntéshez,én senkit nem ítélek el, hisz tényleg nem vagyunk egyformák.

Az én válaszom talán kicsit önző lesz..

Én az embert menteném. Mert attól hogy vadidegen mégis csak ember és lehet hogy valakik haza várják de ha nem engem az sem érdekelne. Mert ki vagyok én, hogy megítéljem hogy érdemes e az életre. Sajnos gondolom nem lenne időm megkérdezni hogy ölt e már embert stb stb. Én kivinném. Evvel egy időben megszakadna a szívem az állatomért. De nem tudnék tükörbe nézni többé ha nem vittem volna ki az embert. A családja szemébe nézni, visszahallani hogy inkább az állatát mentette mint a halálra rémült embertársát. Szerintem nálam kevés ember tudja jobban elítélni az emberiséget úgy általánosságban de mégis.. Ajj nagyon nehéz, szerintem nagyon szituáció függő.

Végigolvastam a válaszokat, és mindenkinek igaza van. (Kivéve az ítélkező ellenségeseknek.) A kérdés nehéz, vagyis mégsem.

Nyilván a kutyámat/macskámat menteném ki, mert ők hozzám tartoznak, felelősséget vállatam értük, szeretem őket, az én életem az ő hiányuktól lenne kevesebb.

Hogy rossz ember vagyok? Lehet. De jó gazdi. :-)

Őszintén szólva fogalmam sincs hogy kit választanék. A kiszabadító szemszögéből nézve a választás talán egyszerűbb. De ha belegondolunk abba, hogyha mondjuk én lennék az az idegen ember,és engem nem mentenének meg nagyon rossz érzés lenne. Viszont ha meg a háziállat szemszögéből nézem, az esne rosszul, ha látom hogy a gazdám egy idegent ment ki miközben és annyi szeretet adtam neki, egy csomó szép emléket, és most itt hagy egy idegenért.

Az idegen ember és az állatom is egy élőlény. Mind a kettőnek van élete, és egyik életének nem megmentésével sem lenne többé nyugodt az lelkiismeretem.

Jó hogy a háziállatot, az embereket minek? Van belőlük elég, főleg ha az az idegen egy hiperpigmentált egyed...

Meg amúgy is, jó illata van a sült embernek.. omnomnom...