Sajnálod a menhelyi vagy kóbor állatokat?

A sajnálat édeskevés.

Anyuék kutyáját a menhelyről hoztuk, a dalmata keverékünket az út széléről szedtük össze csontsoványan, a kis tacsi keverékünk pedig egy megmentett alom egyik tagja.

Nagyon. :(

Az én cicámat kiskorában találtam.

Aki a menhelyen van azt már nem kell sajnálni!

Azokat kell sajnálni akiket az otthonukban vernek, kínoznak vagy éheztetnek és a jelenleg hatályos törvény szerint alig tehetünk értül valamit. vagy azokat akik az utcán kóborolnak, és szeméttelepről lopnak "kaját"....

a menhelyen sokan dolgoznak azért hogy nekik jó legyen....tudom nem egy hilton, de nem is az utca. Kap enni, foglalkoznak vele, van hol aludni és nem kell félnie senkitől.

Szerintem sokkal jobb egy kutyának menhelyen, mint utcán vagy rossz körülmények között láncon...stb.

Persze borzasztó látvány! Engem mindig megvisel.

Nekem 4 cicám és 2 kutyám örökbefogadott, és imádom őket. Nálunk jobban szerintem senki nem ragaszkodik a "megmentőhöz".

A menhelyen lévő kutyát már nem kell sajnálni!

Azt kell sajnálni, amelyiket verik otthon, vagy évente kétszer elletik a bevétel miatt, amelyik az utcán él, amelyik a sintértelepen várja a 14 nap leteltét altatásra várva, vagy akit oda adnak le és azonnal altatható.

A menhelyen dolgozók mindent megtesznek azokért akik oda bekerülnek! Ott megkapnak minden szükséges orvosi ellátást, beleértve a drága műtéteket is. Van fedél a fejük felett és minden nap kapnak enni. Őket már nem kell sajnálni!

A sajnálat önmagában véve kevés, attól még pont éhen halnak a kutyák. A sajnálat akkor válik valamivé, ha eljársz egy menhelyre segíteni, ha támogatod a menhelyet, ha oktatod, tanítod a környezetedet a felelős állattartásra (ivartalanítás, biléta, chip, rendes étel, sétáltatás, következetes nevelés).

Nem a menhelyes kutyákat kell sajnálni, hanem azokat, akik láncon, verve, éheztetve, menedék nélkül élnek, akiket a gazdájuk elhanyagol vagy kirak az autópálya kellős közepén, akit puszta haszonszerzésből vagy naiv tudatlanságból agyonelletnek.

Lehet, hogy a menhelyi kuckó nem egy álompalota, de biztonságban vannak, kapnak enni-inni, simogatást, van hova elbújni az időjárás elől, és nincsenek kitéve az utca veszélyeinek.

A menhelyRE mentünk, nem a menhelyRŐL (nyilván itt nem a menhelynek nevezett tömeg nyomortelepekről beszélek, mint Paks, Tengelic, hanem mint pl. a Noé, a Lelenc, a Szentendrei Árvácska, stb.).

Sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában a menhely, a sintértelep és a gyepmesteri telep fogalma közti különbségekkel, így egy kép él bennük: szomorú kutya szemek a rácsok mögött. Ez édes kevés...

Amíg az emberek nem képesek megérteni a felelőtlen szaporítás - menhely telítettség közti összefüggést, addig a menhelyek állatvédő, állatmentő munkája csak egy reménytelen harc.

Ha megszakadunk is, másfél millió kutyát és kb. 3-4 millió macskát képtelen ellátni az ország, a lovakról (2-3 lómenhely, ha van összesen?) és a háztartási állatokról már szót se ejtsek..