Sok család miért ilyen állatkínzó?
Tisztelet a kivételnek persze !!!
Elég sok ilyen esetet ismerek, de egyszerűen nem értem. A kisgyerek kikönyörgi magának a kisállatot (legtöbbször kiskutyát) majd megkapja, megsimogatja 2-szer és ennyi. Aztán vagy foglalkoznak vele, vagy nem. De sokszor inkább az utóbbi.
Miért kell a gyereknek állatot venni ha még a szülők sem képesek arra hogy törődjenek vele? Az a szegény kisállat nem tehet arról hogy megvették.....
Egy másik példa. Kis 12 (vagy 13, már pontosan nem tudom) éves lány kapott szintén egy kiskutyát. Építettek neki egy kennelt, eleinte foglalkozott vele, majd ráunt és hagyta a fenébe. Sokszor volt hogy elfelejtették megetetni, kiengedi nem nagyon engedték ki, sétálni szinte sose vitték ki. Egyik ismerősöm rokona ennek a családnak (tőle tudom ezt is) és ő szóvá tette hogy miért kínozzák szegény szerencsétlen kutyát.
Válasz : "Jólvan még 1-2 napig kibírja étel nélkül" "Sétálni? futkoshat egy kicsit a szobába, az elég"
Eléggé elképedtem, és még sok ilyen történetet tudok. De hogy még a szülőnek sincs ennyi esze, hogy ha a gyerek már nem képes vele törődni akkor, legalább törődjön vele a szülő.....egyszerűen hihetetlen.
Ismerek olyan megrázó esetet is amikor egy kisgyerek karácsonyra kapott egy tengerimalacot, de a gyereknek nem kellett. Mit csináltak a szülők? KITETTÉK A MALACOT A KUKA MELLÉ !!!!!
Hála istennek VALAKI MEGMENTETTE!!!(hallottam, és azt is hogy még mindíg él és jól van, ez volt tavaly karácsonykor)
De hogy még a szülőknek sincs ennyi esze.....bocsánat csak nagyon felhúztam magam.
Persze tisztelet a kivételnek ismét, sokan rendesen tartják az állataikat, de az ilyeneket feljelenteném a rendőrségen állatkínzásért....akkor meg az jönne hogy "mi közöm van hozzá..."
Szóval nem értem az olyan szülők gondolkodását, akitől a gyerek kikönyörgi az állatot. Nem gondolnak abba bele hogy talán nevelni is kéne?
Tisztelet ismét a kivételnek!
Nektek mi erről a véleményetek? Van hasonló történetetek?
válasza:Nekem tengerimalacom van, de sosem tudnék ártani neki, nem hogy kidobni az erkélyen....ide nem büntetés kéne hanem (elnézést a kifejezésért) megtorlás....mármint azért hogy azt érezze át hogy mit ártottak neki vagy a kutyának.
Nagyon mérges vagyok az ilyenekre..
válasza:Én vidéken nőttem fel, de kisgyerekkorban nem kaptam állatot. Kb. 12 éves voltam, amikor egy kóbor cicát hazavittem. Hát, anyukám nagyot nézett, de aztán maradhatott .... Gondoztam, foglalkoztam vele, ha vmi kóbor macska jött azt is "befogadtam". Kutyám csak 1 volt, de szegény betegeskedett sokat , és hát egyszercsak kimúlt :S Annyira rosszul érintett, h több kutyát nem is akartam.
Ezzel csak azt akarom írni, h van egy életkor ahonnan érdemes állatot "adni", "ajándékozni", de csakis akkor HA tudja gondozni, foglalkozik vele stb.
Panelban nem is tartanék állatot, ott kezdődik, főleg nem kutyát!
A szülő fel tudná mérni hogy a gyermeke mennyire "megbízható" , mennyire komolyan venné a "gazdiságot". Ha pedig neadjisten benézi, és a gyereke ráun, akkor találjon egy ideális megoldást. Pl. odaadja vkinek, vagy leviszik vidékre, vagy ha apróbb állat akkor ő gondozza stb.
Szóval itt vhol a szülők felelőssége (felelőtlensége) a kulcskérdés.
Jaj istenem...a videó nagyon szomorú :'(
Panelba kutyát én sem tartanék. Azért van tengerimalackám, most itt az ölembe.:)
Csak mondom azt nem értem hogy ha már gyereket vállal valaki akkor miért nincs annyi esze hogy az állatot nem kínozza?:(
Szörnyű
válasza:Különben én nagyon szigorú feltételekhez kötném az állattartást...
De hát ezeket úgysem lehet megvalósítani addig, amíg léteznek szaporítók :S
válasza:Alapból hülyeségnek, vagyis inkább felelőtlenségnek tartom, amikor egy szülő kisgyereknek vesz állatot. Lehetne annyi esze, hogy neki kell majd róla gondoskodnia, nem a pár éves gyerekének.
Panel házba való kutyatartást én se tartom a legjobbnak, hisz nem elég 1-2szer levinni a kutyát (főleg ha nagytestű). Egy olyan családban meg pláne hülyeség, ahol mindenki dolgozik, s egész nap egyedül van a kutya.
Mi is 12 órákat dolgozunk, kizárt lenne ide egy kutyus.Nem akarnék neki rosszat.
válasza:Na, nálunk ezért nem kap a gyerek se kutyát, se macskát. Négy éves, meg van bolondulva az állatokért, de nem hozunk a lakásba, majd ha felnőtt lesz, akkor felőlem krokodilt is tarthat, de addig nem. Ha mi akarnánk kutyát, cicát, aranyhalat, akkor magunknak vennénk, mivel nyilván nekünk kellene gondozni.
Nagyon jól tudom, hogy egy kisgyereknek meddig terjed a lelkesedése, csak azt nem értem, hogy ezt sok más kisgyerekes szülő ennyire nem tudja? Mert oké, ha a felnőttek szeretnének állatot, akkor vesznek, de hát ők már FELNŐTTEK, tudják, hogy mire vállalkoznak. De egy gyerek?
Az egyik ismerősöm is most vett kutyát a négy éves lányának, lehet tippelni, hogy így, egy hónap elteltével ki viszi le a kutyát: a nagymama. Aki marhára nem is akarta. Egyébként amikor vették a kutyust, kérdeztem is tőle, hogy hát miért lesz, hiszen korábban többször is mondta, hogy nem szereti a kutyákat. Erre az volt a válasza, hogy unatkozik a gyerek, meg milyen rossz már, hogy nincs testvére, így lesz kivel játszania.
válasza:ava87! Így kellene gondolkoznia minden szülőnek. (Jót nevettem a krokodilon :) )
Én is szeretem az állatokat, de amíg nem tudok nekik megfelelő körülményt biztosítani, addig több rosszat tennék nekik, mint jót.
Pláne olyan családban nem való állat, ahol valamelyik családtag nem szívleli azt az állatot. Amilyen hülye vagyok, tuti egész nap az járna a fejemben, hogy amíg nem vagyok otthon nem bántja-e.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!