Mennyire életszerű vagy "normális", hogy valaki szereti az állatokat, de az elvesztésük miatt inkább nem vállalja be?
Nem tudom, hogy ide, ebbe a rovatba illik-e vagy sem, ha gondolja az admin, átteheti az önismeretbe vagy az emberi tulajdonságokba, rá bízom.
Arra gondolok, hogy az állatok túlnyomó többségben lényegesen rövidebb ideig élnek, mint a gazdáik, azaz ha állattal osszuk meg az életünket, számolni kell azzal, hogy az az állatka bizony egyszer el fog menni és ha szeretjük, bizony az gyásszal jár.
Még a "reális" élettartamvégi halál elfogadható, tehát, ha mondjuk veszel egy kutyát és 11 évesen elmegy, azt, bár nem kicsit szomorúság, de elfogadod jobban, mintha idő előtt. Mert ha mondjuk 3 vagy 5 évesen valami betegség vagy baleset elviszi, azt még rosszabb feldolgozni.
Ismerek olyan embert, akinek volt egy kutyája, szerette, de ő maga is meglepődött, hogy mennyire megviselte, amikor elpusztult az állat és ő azóta pont ezért nem vesz újra, holott imádja őket. Ilyenkor jön a mérlegelés, hogy egy állat által átélt élmények összessége ellensúlyozza-e a végén átélendő gyászt vagy sem. Illetve, hogy a gyász jobban lehúzza-e az embert, mint amennyire felelemelő élményeket adott az állatka az életében? Kíváncsi vagyok véleményekre, tapasztalatokra stb.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!