Szerintem ne vedd magadra, biztosan Ő is szereti a kutyust-ha már közös, csak egyszerűen van, hogy az ember visszaemlékszik arra, hogy fiatalkorában miről kellett a pénz miatt lemondania, esetleg mennyit kellett szűkölködniük és aztán felteszi a túlélés mérlegre, amiből teljesen egyszerűen az jön ki, hogy az emberi szükségletek előrébb valóak. Nem azért, mert az állatok nem érdemelnek gondoskodást, hanem mert a biológiai (ciklikus) folyamatok zajlását sokkal egyszerűbb elfogadni állatoknál, mint embereknél. Nem ismerjük a háttereteket, de az is elképzelhető, hogy nem oszt meg veled mindent és ilyen inflációval a fenekében (ill. ilyen magánszektorosított egészségügyi rendszerrel) egyszerűen aggódik, hogyha Ő (is) lerobban, az mennyi pénzt fog otthonról elcsatornázni és, hogy van-e arra elég tartalékotok. Az anyagi erőforrásokkal kapcsolatos szorongások ugyanolyan validak, mint a klímaváltozással, párkapcsolattal, zsúfolt tömegekkel vagy prezentációkkal kapcsolatos szorongások- úgyhogy nyugtasd meg, hogy érte is szívesen beszállsz és ha bármi gond van számíthatsz rá, s bitosan meg fog abban viszont erősíteni téged, hogy végülis jól nevelt, felelős magatartást képviseltél a kedvencetekkel szemben- mégha ennek a felszámított árát túlsónak is tartja. Ugyanakkor azt is el kell(ene) fogadnod érett emberként, hogy nem mindenkinek hasonlóak a prioritásai- nagyon profánul hangzik, de ha majd nem a jóval alacsonyabbra limitált életciklusú kiskedvencedért hanem a családodért leszel felelős, kicsit nálad is átalakulnak a sorrendek- főleg akkor, hogyha minderre is egy viszonylag szűk anyagi keret fog a rendelkezésedre állni- szóval tekints erre inkább így. Végül, azt írod kevés a pénzetek- talán érdemes a sértődöttségeden túl is látni, hogyan álltok- és megfontolni, hogy azt a pénzt ami a rendelkezésedre áll havonta(gondolom munkavállalói jövedelem, nem Húzvéti spórpénz), hogyan tudnátok a kutyussal külön anyukádtól elköltözve beosztani magatokra- mert akkor lehet ám kihívás a tudatos állattartás (is), amikor valóban maximálisan te felelsz érte. A gyermeknevelés is ilyen, ha otthon laksz és mindenki kicsit fel kell hozzá, az természetes és nagy segítség- de ettől még te nem játszhatod ki a piedesztrálra emelt független csodaszülő kártyát, mert semmi nincs mögötte csak az ego. Egyébként -mindettől függetlenül-nagyon visszataszítónak szoktam találni, amikor valaki a kisgyermekekkel egyszintre emeli a házikedvencet-bármilyen példában is. Nincs közöttük relevancia, s ha azt gondolod, hogy valid lehet az ehhez hasonló érvelésed, akkor még nagyon éretlen vagy- és az édesanyáddal szembeni tronfolás helyett rá kellene gyúrnod az önismeretre és a leválásra, s majd ha az összejött, s morálisan is mindig a toppon sikerült maradnod a döntéseidben akkor lehet mások eltérő prioritásán alapuló véleményeit lefujjogni..