Veletek már megesett, hogy eltapostatok valami nagyobb élőlényt, pl. csigát?

Persze, mindenkivel fordult már elő. Undorító nyúlós trugyi lesz a cipőtalpad ha rálépsz.

Ha a csigák zavarnak a kertben akkor össze kell szedni. Ha van baromfi akkor mehet be eléjük az ólba. Ha nincs baromfi, akkor belerakod egy biológiailag lebomló zacsiba, ráraksz egy deszkát szétropogtatod majd mehet a komposztba (élve ne rakd a komposztra mert onnan elmászik és tovább károsítja a kertet).

Együttérzek veled, előző, nekem több szerencsém volt ilyen esetben, és biztos szomorú lehetsz, mivel (feltételezem) nem volt szándékos részedről, mégis végzetes következménye lett... :(

Borzasztó kiszámtíthalatlanok tudnak lenni a picike állatok, bármennyire is odafigyel az ember.

Egyszer egy kiscica egy pillanat alatt a cipőm alá rohant, amikor egy helyben állva beszélgetem valakivel. Épp csak változtattam kicsit a testtartásomon, egy picit felemelve a talpamat, és egy kiscica alárohant, én meg ijedtemben, reflex szerűen ráléptem. Nagyot nyávintott szegényke, és elrohant.

Mivel elrohant, nagy baja nem eshetett, de így is elszomorodtam...

:( Nem az én hibám volt, környékbeli cica volt, aki, mondhatni, alámfutott... Talán csak a farkincája került a cipőm alá, de akkor is sajnálom őt.... Remélem, tényleg nem lett nagy baja.

Gondolok a néhai kiscsibére! Pláne, hogy vegetáriánus állatvédő vagyok.

Nem a te hibád, hogy megsérült. Csigára, hangyára rálépni véletlenül mindennapos, de én ettől is szomorú vagyok, holott közel se olyan érző állatok, mint a gerinces állatok.

Véletlenül egy kiscicát. Kicsi voltam még, és mamáéknál születtek kiscicák (25 éve kb..). Szaladgáltunk a tesómmal, és valahogy oda került az ajtó mögé. Talán oda kúszott, vagy az anyja ejtette le..ráléptem véletlenül.

Pokoli érzés a mai napig, hogy én öltem meg.

Megnézem az utcán is, hogy hová lépek, nehogy eltapossak egy csigát. Mindig eszembe jut róluk.. 😞