Állatkínzás. Csak én vagyok ezzel így?

Nem csak anyagilag támogathatsz menhelyet. Már most elmehetsz önkénteskedni, vagy pl. új fénykképeket készíteni a kutyákról, vagy akár ideiglenesen is befogadhatsz kutyát a szüleid engedélyével. Nincs olyan, hogy semmit nem tehetsz. Mindíg van valami, amit tenni lehet.

Ne sajnálkozz, hanem cselekedj!

Szerintem a mai gyerekek sokkal érzékenyebbek az állatok jólétére, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, hiába nincs megnevelve a többségük, az más kérdés. Itt is csomószor kérdeznek gyerekek, akiknek a szüleik láncon tartják a kutyát, vagy a szomszéd nem ad nekik enni, stb, hogy hogyan segíthetnnek rajtuk. Régen ilyen miatt kétlem, hogy aggódtak volna, mert az volt a természetes, hogy Bodri méteres láncon lakik és moslékon él.

16 évesen már elég idős vagy ahhoz, hogy csak választanod kelljen, milyen módon segíted az állatokat. Lehetsz önkéntes, takaríthatsz, etethetsz, sétáltathatsz, fotózhatsz, hirdethetsz, szervezhetsz a suliban valami programot ezzel kapcsolatban. A lényeg, hogy tegyél valamit.

Ha még nem láttad...

http://www.youtube.com/watch?v=whxjxOe448s

Sajnos a világon minden állat szenved valamilyen módon az embertől közvetlenül vagy közvetetten. A háziállatok csak egy kis szeglete ennek. Az ember sokat tehet értük, de tovább csökkentheti az okozott szenvedést, ha az életmódján is változtat. Ez nem feltétlenül jár lemondással, inkább helyettesítésről van szó. Az állatkizsákmányoló termékek helyett állat és környezetbarát termékek választása (nem csak drágák vannak). De ha már kevesebb húst, tejet, tojást fogyasztasz, az is sokat jelent. Sokan etikai okok miatt lesznek vegetáriánusok, vegánok. Mert nem tudnak egyszerre az egyik állat miatt sírni, a másikat pedig jóízűen megenni. Csak azért írom, mert ez is egy lehetséges opció.

Ismerős az érzés. Naponta látom a facebookon posztolt állatkínzásos sztorikat, a sírógörcs kap el. Nemrég nagyon sos vészhelyzetben volt egy kutyus (a gazdája azt hiszem el akarta altattatni, ha nem lesz gyorsan új gazdi), én is megosztottam facebookon, hátha. Aztán 2 nap múlva látom, hogy egy ismerősömhöz került a kutyus, nem hinném, hogy az én megosztásomat látta, bár sose lehet tudni. Olyan boldog voltam. Aztán rá pár órára pedig egy cikket olvastam, amiben a kutya fél állkapcsa (ha jól emlékszek) le volt szakadva, mert a gazdája "megbüntette", és így éldegélt a kutya. Na, ott lett vége mindennek, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást. Hogy még délelőtt hogy örültem a jó hírnek, aztán pedig olvasok egy nagyon rosszat.

Útálom az embereket, akik kínozzák az állatot. Ha tehetném, én magam intézném el őket, ugyanazt tenném velük is, amit ők tettek az állattal. Nekünk is mérgezték meg kutyánkat, sajnos nem élte túl. A "bűne" valószínűleg az lehetett, hogy sokat ugatott (de természetesen a gyáva féreg nem fedte fel magát, és persze nekünk nem pofázott, csak a kutyánkon ütötte le a dühét, annyira gyáva volt)

Én utálom az álatkinzást,ezért nem verem az öcsémet :-P

Sajnos engem folyton vernek,bántanak,testileg lelkileg,ezért átérzem mások szenvedését 8 éves korom óta sorban viszem haza a kóbor állatokat,vagy a megszöktetett félholtra vert/éheztetett állatokat amiért persze mégtöbbet kapok

Én is néha azt kívánom legyen minden hónapban egy nap szerepcsere,akkor majd leszoknam az emberek az állatkínzásról