Nem provokáció a cél! Megmagyaráznátok, hogy amíg vannak beteg, éhező stb. gyerekeket támogató alapítványok, mi viszi rá az embereket, hogy ezek helyett állatvédelemre adakozzanak?

Én nemrég találkoztam két hajléktalannal. "Csak 300 forint" hiányzott még a kapucsínójához az egyiknek, arra kértek. 10 perc múlva a drága jegeskávéját szürcsölgette. A másik eközben cigit tekert magának! Panaszkodtak, hogy "még okostelefonjuk sincs"! Megkínáltam őket eperrel(épp lejáró akciós, de szép és finom volt), amit nekik adtam, én is azt ettem, az egyik közölte, hogy "azt nem szeretem". Arról mesél, hogy mennek guberálni, és kegyetlen az utcán élni télen, éheznek, és visszautasítja az epret télen!

A gyerekeken szívesen segítek, ha nincs mellette/felette olyan, aki ezen nyerészkedik, de ilyen alapítványosokban nem bízok. Az állatbolondok nem szoktak nyerészkedni az állatokon, ha valamit kiadok, az fixen kajára/dokira megy, szegények olyan szélsőségesen elvakultak, hogy maguk elé helyezik őket. Gyerekeken/felnőttek is segítek, ha épp úgy van, veszek cipőt vagy valamit, de mikor több luxusdologra kiadnak, mint én, akkor azért a pumpa hamarabb megy fel bennem, minthogy segítséget nyújtsak.