Agresszív, minősíthetetlenül uszító, másokat zaklató, sértegető, fenyegetőző, káromkodó állatvédőknek mi lehet a fejében vajon?

Azért itt az állat kategóriába is szét lehet ám nézni. Nyilván van jogos harag is mint mikor valaki 0 tapasztalattal akar "tenyészteni", 5 literben tartani halakat,vagy az állatnak nincsennek meg a kötelező oltásai se. De persze ha valaki nem tudja megengedi magának a prêmium tápot,ivartalaníttatja a hàziállatát(ami úgy helyes!)meg bent tartja a macskáját,az mekkora büdös állatkínzó. Sok ember csak itt éli ki a frusztrációit.

Persze nyilván van az a réteg is aki tényleg segíteni akar csak már annyi hülyével találkozott hogy a többséget már annak a szintjén kezeli.

Ez egy érdekes kérdés, én is sokat gondolkodtam rajta mostanában.

Szerintem elsősorban az állhat a dolog mögött, hogy ők „csak” állatvédők, az emberekkel nem foglalkoznak. A problémát akarják mindenáron megoldani, a gyökérokokkal viszont nem foglalkoznak, azok ellen nem tesznek. Anélkül viszont nem érhetnek el tényleges változást, úgyhogy a problémák, amelyek ellen küzdenek, nem szűnnek meg, nem is enyhülnek érdemben. Ettől a tehetetlenségtől ők viszont még dühösebbé, még agresszívabbá válnak, ezzel pedig még inkább nem érnek el semmit. Kontraproduktív, ördögi körré, öngerjesztő folyamattá válik ez az egész.

Félreértés ne essék, nagyon fontosnak tartom az állatvédelmet, engem is felzaklat minden élőlény szenvedése. Állaté is, emberé is. Az általad említett hozzáállás viszont csak elmérgesíti a dolgokat, mert az állatvédőknek éppen az emberekre, azok hozzáállására kellene hatniuk, őket kellene megváltoztatniuk, agresszióval és dühhel viszont nem megy.

Értem én, hogy ez egy hatalmi kérdés. A kutya/macska alávetett, nem tudja megváltoztatni a saját körülményeit, megvédeni magát ő az elsődleges áldozat. Mint egy gyerek egy esetlegesen bántalmazó szülő-gyermek kapcsolatban vagy a nála erősebb gyerekekkel szemben. Mint esetleg az „agresszív” állatvédő is élete bizonyos szakaszában. Magát nem tudja megvédeni „felfelé”, a bántalmazójával szemben, de nem adja tovább az erőszak láncolatát (ami önmagában dicséretre méltó), és az „alatta elhelyezkedő” állatot védi. Ahogyan tudja, nem csak aktív, hanem ilyen passzívabb módon is. Ő talán ezt a zaklatást tartja figyelemfelkeltésnek, és nem veszi figyelembe, hogy ezzel nem ér el eredményt. Büntetni akar, és azt sem mindig nézi, hogy kit. Pedig épp azért, mert ez egy alávetett viszony, az állat körülményeit elsősorban az állattartó hozzáállásának megváltoztatásával lehetne elérni. Agresszió nélkül. Mindig lesznek olyan emberek, akiknél sehogy sem tudsz változást elérni, mert valóban szándékosan akarnak ártani egy állatnak. Ezzel nem lehet mit kezdeni, ki kell emelni az állatot a kezei közül, elérni, hogy az illető soha többé ne tarthasson állatot, és kész. A legtöbben viszont nem gonoszságból, hanem tudatlanságból, érzéketlenségből, megszokásból vagy a saját szegénysége, nyomorultsága stb. miatt tartják nem megfelelő körülmények között az állatukat. Mert társadalmi szinten vagyunk elb.szva, és ez az, amin valójában változtatni kéne – mert ezen lehet, és ha sikerül, ezek az emberek garantáltan máshogyan viszonyulnak az állataikhoz, a kapcsolataikhoz. Hogyan várod el a megfelelő állatgondozást egy olyan embertől, akit a politikusok, az intézmények, a saját rokonai, a saját családja stb. nem kezelnek élőlényként akinek magának nincsenek meg a megfelelő körülmények és akinek a nem megfelelő állattartást mutatták fel elfogadott mintázatként? Azért kell tenni, hogy ez a mintázat ne legyen elfogadott, hogy jó példákat mutassunk, és hogy az emberek közötti kapcsolatok is javuljanak, hogy a kisember, a kisember érdeke is számítson, hogy a munkáért tisztességes bért kapjanak, hogy legyen szociális háló anyagi biztonság, hogy egy gyerek felnevelése vagy egy állat megfelelő tartása ne okozzon gondot. És sajnos nagyon nem ebbe az irányba tartanak a dolgok, sőt. Ezért már nehezebb tenni, ennél sokkal könnyebb a sárga földig ekézni a vélt vagy a tényleges elkövetőket.

Pont itt, gyakori kérdéseken gondolkodtatott el múltkor egy eset. A kérdező saját állítása szerint kiskorú, aki az általa elmondottak szerint nagyon szegényes körülmények között él. Vélhetően nem az állatok tiszteletére és szeretetére nevelték, és az ő saját szükségletei sem teljesülnek maradéktalanul mégis feljötte erre az oldalra, hogy megkérdezze, mit tehetne azért, hogy a szerény anyagi körülményei ellenére a lehető legjobban táplálja az öregedő, befogadott kutyájukat, és elérje, hogy az anyja legalább télre beengedje az állatot a lakásba, hogy az ne fázzon. Az érdemi javaslatok mellett megjelent egy-vagy több ilyen agresszív állatvédő, és elkezdték az anya mellett a kérdezőt is szidni, elkényeztetett, önző hülyegyereknek nevezték, amiért nem adja oda valakinek az öreg kutyáját. Egy hozzászólással megpróbáltam megvédeni a kérdezőt (elismerve, hogy a kutya helyzete tényleg javításra szorul, de szerintem éppen ez a kérdező célja), és arra kértem a másik hozzászólót, hogy próbáljon nagyobb empátiával állni a kérdéshez. Ezt az illető teljességgel elutasította azzal, hogy aki ilyen körülmények között tartja a kutyáját, az nem érdemel empátiát. Teljesen késznek mutatkozott arra, hogy elvetemült gonosztevőként bélyegezzen meg egy kiskorút, aki éppen hogy segítségért fordult hozzá.

Az ilyen mértékű elvakultság mögött nagyon súlyos traumák állhatnak. Még egyszer: teljes megértem az élőlények szenvedése miatt érzett felháborodást és a tenni akarást, csak ügyelni kellene arra, hogy ezeket az energiákat olyasmire fordítsuk, amivel valóban jobbá tesszük a helyzetet, nem pedig rontunk rajta. Az állatok helyzetén az emberek helyzetének és gondolkodásmódjának megváltoztatásával lehet javítani.

Lássuk be, az állattartás színvonala a béka segge alatt van még mindig. És bár törvényileg tiltott, a gyakorlatban állatkínzásért kb. senkit nem vonnak felelősségre.

Ennek ellenére egyetértek veled. Számtalan menhellyel álltam már közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatban, és igazi eredményt csak azok értek el közülük, akik az emberek felé is képesek voltak empátiát mutatni. De ez nem könnyű, a legtöbb állatvédő semmit sem foglalkozik a saját mentális egészségével, kiégni meg nagyon gyorsan lehet.

"Bennem gyakran felmerül ilyenkor, hogy élőben vajon meddig mennének el?"

Szerintem semeddig. Max. kirakna valahová egy helyesírási hibáktól és felkiáltójelektől hemzsegő, zagyva cetlit. Ezek passzív-agresszív reakciók, éppen a tehetetlenséget és a tényleges cselekvés hiányát palástólják.

Ilyen embert én is ismertem, hála istennek már nem vagyunk kapcsolatban.

Ő addig is hajlandó volt elmenni, hogy ellopott kismacskákat, mert azok kijöttek egy ismeretlen házból a ház udvarára. Szerinte nem helyes a macskáknak kijárniuk, szóval ellopta őket.

Saját magát mártírként látta, aki az állatokért feláldozza magát. Senki nem volt elég jó neki, csak ő maga, bár a saját agresszív kutyáját nem tudta kontroll alatt tartani, ami nyilvánvalóan veszélyes helyezeteket okozott.