Állatvédelemmel foglalkozom, de.. (? )
Mindig is imádtam az állatokat,mivel eléggé introvertált személyiség vagyok, szeretek velük lenni, mert nem túl bonyolultak, mindig kimutatják, amit gondolnak, semmit nem gondolnak túl, és szavak nélkül is megértjük egymást.
De mostanában nagyon sok a kidobott, elhagyott állat. Én nagyon sokuk mellett nem tudok elmenni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy még a felelősségteljességen belül vagyok állattartás terén. 9 kutyám és 8 macskám van, de mindegyik oltott, ivartalanított, kapnak rendesen enni, stb.
Viszont mostanában talán csak az ördöggel nem kerültem összetűzésbe miattuk. Sehol nem lehet nyugodtan élni, mert a szomszédok rögtön feljelentgetnek, piszkálnak, stb. Az elmúlt időben kb. háromszor költöztem emiatt. Legutóbb kénytelen voltam "haza" költözni a családomhoz. Három felnőtt gyerekem van, és egy volt férjem, akiknek ott hagytam a családi házat, amikor úgy döntöttem, hogy állatvédelemmel fogok foglalkozni, mert nem akartam őket kitenni annak, hogy ezt el kelljen viselniük. Most viszont néhány hónapra kénytelen voltam hazaköltözni, addig míg újra találok helyet, ahova nyugodtan vihetem az állataimat is magammal. Mégis folyamatosan piszkálnak, ők és néhány kollégám is. Ilyeneket hallgatok: minek neked ennyi kutya? Mit pótolsz azzal, hogy állatokat mentesz? ( What????). Úgysem menthetsz meg minden állatot. Lehet, hogy te istállóban akarsz lakni, de mi nem. ( (What???). És így tovább. Kicsit unom már, és nem is értem az egészet. Miért válnak ellenségek a családtagokból, kollégákból, barátokból ha egyszerűen csak a saját utamat járom, anélkül, hogy ezzel bárkinek is ártanék? Gondoskodom az állataimról, én keresem meg a rávalót, stb. Egész eddigi életemben a család volt az első, dolgoztam, hogy kifizessem a hitelt a házunkra, főztem, mostam, takarítottam. 46 éves vagyok, úgy gondolom, most egy kicsit csinálhatom azt is, amit én szeretnék. Ez pedig az, hogy az állatokkal szeretnék foglalkozni, törődni a bajba jutottakkal, rehabilitálni, stb. Ez miért olyan nagy baj? Véleményeket várok főleg olyanoktól, akik esetleg jártak, járnak hasonló cipőben. köszi.
Én a 2 macskám után is úgy érzem, hogy egy véget nem érő takarítás az életem. Minden nap alomcsere, felseprek, felmosok, mindenhonnan szedem a szőrt. Munka után természetesen. Akkor még játszom velük, fél órát tuti rajt dorombolnak és nem tudom levakarni őket.
Nem keresek rosszul, de minőségi kaját esznek (a kutyával együtt) és bizony nem úszom meg havi 50.000 alatt. Nem akarok turkálni a pénztárcádban, de akkor vagy jobban keresel vagy nem tudom hogy oldod meg.
Miután végeztem, kimegyek a kutyával játszani a kertbe, összeszedem a kutyaszart, néha kell füvet is nyírni és alsó hangon napi 2 órát sétálunk, futunk, hétvégén túrázunk, úszunk.
Nem hiszem el, hogy 9 kutyának és ennyi macskának tudsz megfelelő figyelmet és normális étrendet biztosítani, fárasztani, sétáltatni stb. Pláne nem munka mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!