Akinek csak lányai vagy csak fiai vannak kérdeznék?

Most erre mit lehet mondani?

Én mindig lányos anyának képzeltem el magam, a férjem is lányokat akart, nagyon szerettem volna megélni a szoros, bizalmas anya-lánya kapcsolatot, àtélni azokat a dolgokat, amiket az ember a lányával tud csak átélni.

Szóval két lányt szerettünk volna, de egyet legalább, viszont mindkét alkalommal fiunk született. Igen, bevallom, hogy kicsit csalódott voltam akkor, mármint amiatt, hogy sosem lesz lányom. A fiaimat viszont mindennél jobban szeretem, jobb fiús anyának lenni, mint képzeltem, el nem cserélném őket, de igen, van bennem hiányérzet, néha rosszul esik látni, miből naradok ki, mert nincs lányom, pláne, mert körülöttem minden rokonnak, szomszédnak, barátnőnek van lánya, csak nekem nincs, így folyton szembesülök vele.

De ez ilyen, nem kívánsàgműsor, el kell fogadnom. Nem befolyásolja a mindennapjaimat, de visszatér folyton a hiányérzet, nyilván életem végéig eltart majd, nem tusok vele mit kezdeni, igyekszem megbecsülni, hogy van két egészséges gyerekem.

4 fiúk van már, az ötödiket nyárra várjuk. Nem azért vállatunk ennyit hogy hátha lány lesz.

Elsőre én fiút szerettünk volna, nagyon örültünk hogy fiú lesz. A másodiknál úgy volt hogy jó lenne ha fiú lenne, de akkor már nem volt olyan erős bennünk a vágy. A harmadiknál lányt szerettünk volna, kicsit csalódottak voltunk hogy újra fiú lett. Aztán a negyediknél már valahogy az elejétől éreztük hogy fiú. Az ötödik babánál nagyon vágytunk rá hogy lány legyen, de nyilván tudtuk hogy benne a van a pakliban hogy fiú lesz, és emiatt sem éreztünk kisebb vágyat a baba után.

A legnagyobb 10 éves, 7, 5, 3 és a kicsi nyáron érkezik.

Csak 1 fiam van. Mindegy volt, hogy fiú vagy lány lesz. Nem drukkoltam egyiknek sem.

De mivel tudtam, hogy 1 gyereket szeretnénk, az is biztos volt, hogy csak "egyféle" lesz. 😃 Szóval tudomásul vettem, hogy lányom nem lesz, csak fiam.

De amúgy jobb, hogy fiam van. Mivel nem vagyok valami csajos nő, szerintem jó, hogy nem lányom van. Plusz a külső tulajdonságaim sem előnyösek egy nőnek, szívtam/szívok vele eleget. (Erős csontozat, "nagydarab" termet, lapát tenyér, mély hang, sötét testszőrzet.)

2 fiam van. Szerettem volna lányt, de fura módon nincs hiányérzetem. Teljesseget erzek.

Szerintem nagy kihívás manapság normális férfit nevelni a fiainkból, akik nem a nőktől várnak majd mindent, nem követelőznek, munkabíróak, türelmesek, okosak. Annyi tapló kihaénnem senkiházi férfit látok magam körül, akik csak nyavalyogni tudnak, hogy a feleségük nem az ő seggüket nylaja 0/24. Az én férjem nem ilyen, és bízom benne, hogy tud majd hatni rájuk, de a kortársak hatása előbb-utóbb erősebb lesz. És hát nem vagyok oda tőlük. Szóval nincs hiányerzetem, nagyon szép életfeladatot kaptunk szerintem. Igyekszem helytállni.

Szerintem ez igenis túl van misztifikálva, és rettentő sok dolgot férfiasítunk vagy nőiesítünk.az embernek gyereke születik, és az ,hogy bizalmi kapcsolatba lesz e vele felnőttként(mint az anya-lánya/apa-fia kombónál gondolják),ez kizárólag rajtunk,a nevelésünkön és a gyerek habitusán múlik.Egy vadidegennel bizalmasabb kapcsolatot tudok kiépíteni mint a saját anyámmal.A apám meg férfi létére évekig gondoskodott az anyjáról,ápolta etette pelenkázta.(és amíg mamám tudott magáról nagyon jó bizalmi kapcsolatuk volt,kirándulni jártak,színházba templomba stbstb).

Én igazából arra lennék kiváncsi, hogy ha valaki valamilyen nemű gyereket akar,meg tudja fogalmazni,hogy miért?hogy a lányokat csinosan lehet öltöztetni?a fiút is.A lányok bújósak?A fiúk is.A lányokkal lehet gyöngyöt fűzni?a fiúnak is kéne,mert 1. fejlődik a kézügyessége,2.a gyöngyűzés,a saját kreatív dolog készítés NEM lányos dolog.És ezt gyerekkorba kell felépíteni,mert a fiú egyszer apuka lesz,és baromira nem férfias,hogy mindent a nőre tolunk.

1 fiam van. Kislányt képzeltünk el magunknak. Kicsit csalódott voltam mikor kiderült, meg van bennem egy kis keserűség, mert több valószínűleg nem lesz,így lányos anya nem leszek már soha. Kicsit ezt el kell "gyászolni".

Néha gondolok arra hogy hátha még lehetne később egy második, de akkor már lehet hogy jobb lenne egy fiú a szorosabb testvéri kapcsolat miatt.

Egyébként imádom a fiam, de még kicsi így nem szembesültem még a nagy különbségekkel. Picit tartok tőle hogy mik várnak még ránk. Szeretnék még olvasni erről, hogy hogyan lehet egy fiút jól nevelni.

Valamelyik válaszolóval egyetértek abban, hogy fel lehet úgy is fogni hogy fiút nevelni lehetőség is hogy hozzájáruljunk egy szebb és jobb jövőhöz, mert a férfiak még mindig befolyásosabb helyzetben vannak ahhoz hogy változtassanak egy emberibb, egyenlőbb világ felé. Szeretném a fiamat emberségesnek, tisztességesnek és nyitottnak nevelni, talán majd a felesége is örülni fog ennek. :)