Megérné ez a kisebb vállalkozás? Szőlészet.

@10: a hozamkorlátozásnak nem csak az a módja, hogy mennyi rügyet is hagyunk, hanem a zöldszüret is segít ezt beállítani, főleg mivel ott látjuk, mely fürtöket érdemes meghagyni, melyikeket nem, így egy minőségi szabályozásra is lehetőségünk van a mennyiségi mellett.

A hektáronkénti hozamról beszélni térállás és tőkehiány adatok ismerete nélkül igen nehéz, tekintve, hogy a meghatározó tényező a tőketerhelés, nem más. Általánosságban elmondható, hogy a zúzzunk a traktorral jellegű, 3x1-es térállású, sajnálatosan jelentős tőkehiánnyal küzködő ültetvények elterjedtebbek, mint a gondozott, modern, kizárólag kézi munkálatokra belőttek, így egy 3000tőke/Ha tőkesűrűséggel sem irreális számolni. Az 10tonna/Ha hozammal 3,3kg/tőke. Akár elfogadható minőséget is adhat, igen. De egy kisbirtoknak, hogy kitűnjön a tömegből, ez édeskevés.

Ha van egy cca 8ezer tő/Ha, akkor egy egészséges teszem azt, 80 deka terheléssel majdnem 6,5tonna/Ha is meglehet. 10ezer tő/Ha-al (1x1 térállás) pedig még több. A tőkesűrűség növelése pedig nem csak ezért kívánatos, hanem azért is, mert akkor a szőlőt arra kényszerítjük, hogy ne a harmatgyökérrendszerét terebélyesítse, hanem lefelé törekedjen. Ami jobb vízháztartást, vulkáni talaj esetén pedig több mineralitás megjelenését eredményezi a borban.

A tőketerhelésre visszatérve: fontos a földrajzi adottságokat és a szőlőfajtát együtt vizsgálni és ehhez igazítani. Lehet mondjuk, hogy egy kékszőlő tőketerhelésének túlzott visszafogása azt eredményezi, hogy a cukorfok elszáll, a cukros érettség bőven megelőzi a fenolos érést, így vagy alkoholszörnyet csinálunk, vagy fenolosan éretlen szőlőből jó karcos valamit bor néven. Nem oké. A mágia abban van, hogy a cukros-, az aroma-, és a fenolos érettség essen egybe, lehetőleg a teljes érettségre, amikor a fürtkocsányok elfásodnak. Ehhez pokolian jól kell ismerni a termőhelyet és a szőlőt, és még úgy is mágia kb. A cca 3kg/tőke viszont mindenképp sok. Az abszolút max az 1,5kg/tőke, ha komolyat akarunk. Ha csak nem fullreduktív, könnyű ivóbor a cél. Abban is van igényes, de azzal nem lehet kisbirtokon kitűnni.

Szóval ha a kérdező 2 Ha-al akar valamit kezdeni, az itt elmondottakat - és még jóval többet - elképesztően jól kell tudnia. Sajnos az a gyanúm, hogy a #9-esnek igaza van. Úgy pedig nehéz lesz.

Ahhoz, hogy 3000-ért adj el egy palack bort, elég komolyat kell alkotni. 2 hektár hobbinak sok, megélhetésnek kevés.

Úgy látnám értelmét, ha pl. frekventált helyen van a pincéd, és pincéből/kóstoltatás keretében el tudnád adni.

Ha felvásárlónak adod el, nem hiszem, hogy normális árat fizetne érte.

+számold hozzá a vállalkozás költségeit, főleg ha főállásban csinálod, járulék, permetszer, géppark fenntartása, napszám, stb.

Ha bérmunkában csináltatod, végképp nem éri meg.

Nem tudom, milyen felszerelséged van feldolgozáshoz, érleléshez, tároláshoz.

Telepítés csak támogatással éri meg, ha nem vagy képben, menj be a hegyközségi irodába, biztos adnak felvilágosítást. Legfontosabb: ha nem ott élsz, végképp felejts el.

Szerintem egy család megélhetéséhez kell 5-6 hektár, úgy, hogy van mellé egy komoly vendégfogadásra alkalmas pince, borbolt, vannak vendégek, csoportok, és szinte az egész család ezt csinálja.

Még azt is add hozzá, hogy a mezőgazdaság kiszámíthatatlan, szinte minden évben van valami probléma, túl sok eső, jég, fagykár, gombabetegségek, kánikula, aszály, stb.

Nem lehet így megtervezni,hogy lesz x tonna szőlőm, y mustfokkal.

Hobbinak sok, megélni kevés. Munka rengeteg benne, cserébe alig fizetne ha átlag termést hozol le és átlagáron el is tudod adni akkor jó ha 100-150 ezer a zsebedbe marad a végére. De egész napos melók vannak vele, ha egyedül vagy ketten csináljátok. Ha többen vagytok meg megint csak túlságosan eloszlik a pénz. Rengeteg adó és papírmunka, mivel alkohol és még egy könyvelőt is tartanod kell.

Ráadásul az időjárás minden évben befolyásolja, szóval nem is stabil.

Mi csináltuk régebben 3 hektárral, de eladtuk a fenébe. Egyetlen jó dolog volt vele, hogy nem volt főnököd. Csak épp megdöglöttél a melóban. Dolgozol a szőlőben kézzel, géppel, majd még bort is csinálnod kell belőle, majd még el is kell tudnod adni, kinyalni a valagát a vevőnek, marketingelni kell. A borászat egy kemény meló, nem való akárkinek. Ha szőlőben adod el megintcsak zuhan az árrés.

Amúgy a 3x1-es ültetés a legjobb. 2x1-esben dolgoztam, ott ahol kemény a föld a kis traktorok miatt amik elfértek benne egyszerűen kínzás volt és megmunkálni se lehet normálisan, ráadásul a gépek is mindig tönkrementek az erőltetés miatt. Ekkora területre meg nem lehet venni 15 milliókért Carrarot... 3x1-esbe befér a nagy gép, akár az ezer éves MTZ is.

1x1 max alföldön jó ahol homokos a talaj és kézzel felszánthatnád.

Jó, de ahhoz nagyon ügyesnek meg tapasztaltnak kell lenni, ők meg kezdők lennének. Kezdőnek ez nagyon nehéz.

Egyébként a fentebbi számolás nem helyes, ugyanannyi bor sose lesz ugyanannyi mustból, még ha szeparátorozza a seprőt, a derítőszert és nem lát sose fahordót ami megeszi a bort akkor se lesz ugyanannyi. Ráadásul ezek egyike se épp a minőségi borkészítés alapjai, legalábbis nálam a szeparátoros taknyolás már eléggé alja kategória, a fahordó meg ha olyan a fajta akkor kell rövidebb-hosszabb ideig mindenképp. És egy normálisabb borászat tart többféle bort a szélesebb kínálat miatt, a rövid érlelési idejű oxigéntől elzárt acéltartályos illatos boroktól, a testesebb, erősebb, hosszabb fahordós érlelésű verzióig. Mert mindenkinek más az ízlése és a cél az összes bor eladása amit csak így lehet, ha kellően tág a kínálat.

Kezdőként tudatlanul beleugrani nagyon nehéz lesz és eleinte könnyen ráfizetős is. Ez egy olyan szakma amibe vagy beleszülteik az ember vagy ha utólag csinálja akkor nagy kezdőtőkével, mert eleinte valószínű veszteséges lesz és később ahogy elsajátítja, úgy visszahozza majd a haszonnal.