Miért keltenek bennem lelkifurdalást ezek az emberek? Hogyan ítéljem meg ezt magamban?

Körülbelül fél éve, amikor egy nagyon nehéz helyzetbe kerültem, elkezdtem vállalkozni.

10 emberből 9 azt mondta, hogy menjek el dolgozni, akár egy gyárba, de nem mentem el. Eleinte ismerősöknek, barátoknak dolgoztam, majd később jöttek a komolyabb megrendelések, azóta megvan az Egy. vállalkozóim. Ez a fél éves időszak olyan volt, hogy gyakorlatilag szinte egy garázsból, egy kerti wc-s kis vidéki (ismerősé volt!) házból szinte a hajléktalanságot kockáztatva, de végigvittem a tervemet, minden negatív tényezőt kizártam, és felerősítettem magamban a célokat és a reményt. Most fél évre rá már elértem, hogy akár egy komolyabb lakást is ki tudok venni, fizetem a járulékokat. Stb. Ne kérdezzétek mi ez a "csoda üzlet" mert nem fogom elmondani. Elárulom. Nem csoda üzlet. Csak dolgozom.

Viszont.

A környezetemben sok olyan ember van aki kemény fizikai munkát végez, megalázkodik a főnökeinek, szerény fizetésből él, és ezektől általában azt hallom, hogy egy zsivány senkiházi vagyok és büdös nekem a munka, ezért csak egész nap telefonálok, a számítógép előtt ülök, stb.

Most az én munkám körülbelül olyan mint egy mérnöké, így ők szerintem nem látják át, hogy én valójában mennyit is dolgozom a munkáimon, de nagyon zavar az, hogy ők úgy érzik, én jogosulatlanul élek jól, amikor ők olyan keveset fizetnek és sokkal kényelmetlenebbül élnek.

Érdekes nekem például nincs vége 4-kor a munkaidőmnek, de van, hogy hajnali 4-ig csinálok egy projectet.

Mindenesetre, engem nagyon fusztrál, hogy sok ember, és köztük a családom több tagja is, folyamatosan bombáz azzal, hogy ez amit csinálok nem vezet jóra, nem munka, és nagyon meg fogom inni a levét. Gyakorlatilag beleőrülök ebbe.