Alvállalkozóként, hogyan lehetne elkerülni, hogy az alkalmazottaim engem kikerülve a fővállalkozóval kössenek szerződést?

Munkám során én lennék az ún. "fővállalkozó" nem szólok bele az alvállalkozói struktúrába és nem kötnék szerződést sem senkivel megkerülve bármelyik üzleti partnerem, ameddig korrekten és pontosan elvégzik a munkájukat. részemről akkor lépek ha kétszeres, háromszoros haszonnal számol el valamit és ráadásként nem fizeti, nem becsüli meg az embereit, akik ezzel párhuzamosan (bocs a kifejezésért) beleszarnak mindenbe és a leromlott minőségű munkát kéne sokszoros áron kifizetnem....

igen, becsüld és fizesd meg a dolgozóidat. kezdetnek nem rossz...

Kedves Fixum, én pont egy ilyen "becstelen magyar alkalmazott" - alias rabszolga - vagyok, köszönöm mindannyiónk (szimplán csak gojok) nevében szívbéli bókjaidat. Akkor elmondom, mi dolgozók hogyan látjuk a másik oldalról a helyzetet, mert ezek szerint 25 évnyi tapasztalatod alatt eddig soha senki nem méltatott arra, hogy szembesítsen ezzel:

- Először is: egy boltban vagyok másod magammal eladó, egy vasat nem loptam soha a főnökömtől. Tehetném, mert ahogy látom még halvány lövése sincs a dolgokról, de nem teszem. Miért nem? Nem tudom megmagyarázni, talán mert magyar szüleim így neveltek és élből utálom, lenézem, mélyen megvetem a liberális elveket.

- A főnököm gyakran egy kiállhatatlan f. kalap, de vannak azért neki is jó pillanatai, illetve Ő is pont ugyanazt a büdöset kakkantja, mint mi; Ő is csak ember a családi és egyéb napi gondjaival-bajaival. Ezért nem utálom, nem akarom kárát, vagy vesztét, bár nem is szeretem. De tudom, hogy nélküle nem lenne meg a munkám és kereshetnék valami mást, esetleg rosszabbat. Ő úgy képzeli, hogy időnként be kell jönnie és anélkül, hogy felfogná milyen folyamatok is mennek, számunkra véletlenszerű jelleggel baszogat rajtunk egyet. Egy alkalommal be is vallotta: "néha ütni kell a lovat, hogy húzzon." Pedig nem kellene. Sokkal többet értek számomra azok a halkan és kíméletesen elmondott szavai, amik mégis bántóan igazak és napokig, hetekig elgondolkodtatók voltak, mint amikor bejött és élvezetből csesztetett egyet gojain, mert Ő se "magyar" teljesen, csak részben.

Szóval ne hidd, hogy hülyék, vagy állatok vagyunk és nem tudjuk pontosan, mikor miről van szó, amikor ha van rajtad kalap akkor is csesztetnek, meg ha nincs, akkor is...

Pl. én viszonylag kreatív embernek tartom magam, önállóan sokmindent meg szoktam tudni oldani, persze a magam számára optimális tempóban. Ha azonban jön valaki a nyakamba lihegni, csesztetni, akkor átváltok cinikus üzemmódba és olyan leszek, mint egy manipulátoros robotkar: csakis azt és csakis úgy teszem, ahogy a főnököm utasít. Hiába röhögök magamban az egészen, teszem amit mondanak, bármekkora marhaság is az és bármennyire is látom, mi sül ki belőle. Általában az szokott, hogy ha az okoskodó hallgatott volna, bölcsebb maradt volna...

Ezt én úgy élem meg, hogy nem beszélő szerszám vagyok, hanem intelligens élőlény, aki felismeri a mésikban az értelmet és tiszteli. Ezért joggal várom el, hogy velem is így bánjanak viszont. Ha nem ezt teszik, akkor amilyen a mosdó, izony épp olyan a törülköző...

A szüntelen gyanakvás és ősi paranoia a partnerben is gyanakvást és paranoiát indukál, egy idő után pedig olyan dacot vált ki, ami bizonyos értelemben önbeváltó jóslatként ölt testet. Nem akarok senkit megbántani, de vannak olyan nők, akiket sose csal meg a férjük és vannak olyanok, akiket viszont folyton. Ez a főnökökkel sincs másképpen - munkaügyekben...

Végül álljon itt egy megszívlelendő idézet - idegenszívű honfitársaim figyelmébe, - melyet hét évesen, első gyerekkori olvasmányaimból tanultam meg:

"Ha rosszabbul bánunk az emberekkel mint amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket, mint amilyenek valójában. Ha viszont úgy bánunk velük, amilyennek látni szeretnénk, akkor jobbá tesszük, mint amilyenek előtte voltak."

Kedves Fixum azt javaslom, így gondozd a gojaidat és akkor nem fognak becsapni, meglopni. Sőt, ha valamelyikük ilyet tapasztal, vagy Ő maga fog szólni, vagy pedig idejében leállítja a tettest és Te észre se fogod venni.

Tetszik... Kicsit "egymás mellett beszélünk el", de stimmel. Ha valóban a tényeket írod, főnököd azon (sokak által !) irigyelt huulye-gyerekek közé tartozik, aki normális alkalmazottat fog ki. DE ez ritka mint a fehér holló. Kis létszámnál még elmegy a dolog, de szerinted kedves "ÖN-goj", mikor lenne váltásban 3X 4X 8-12 fő kollégád, s abból csak 2-3 fő lopna turnusonként a lóvéból.. s a f.fej főnököd NEKED SEM adja oda a főnököd a fizit hó végén, mivel hiány van pár sz@rházi miatt. Nos ? Tudod, ilyenkor elsőként a jó melósok mennek el. Pontosabban MÁSNÁL elmennek. Nálam megvan a sz@rházi 2-3 nap alatt, s kamatostól megkapja mindenki a lóvéját. Ha más nem, az irodám vagy üzletem egyik fiókjában van pár forgalmi és slusszkulcs elismervényekkel, amíg a büdös kis tolvajok ki nem váltják. Ez így van a szolgáltatások terén is. Ha kilopja a sz@rházi a munkát / ügyfelet az üzletemből, szintúgy így jár.

Azt meg tudomásul kell vennie egy dolgozónak, hogy nem a szaros gatyája/családja kedvéért kínlódott meg BÁRMILYEN üzletért egy tulaj, hanem kizárólag a SAJÁT CSALÁDJÁÉRT. Ha a kis tolvaj hülyére akar venni, a családomtól lop, s nem nyamvadt magyar bíróságokhoz futkorászom a pénzem után.

Én nem "ütöm a lovat", -ahogy írtad.. hanem kiemelt bérért minőségi munkát KÖVETELEK, a TISZTELETET meg ne én előlegezzem meg, hanem a melós ÉRDEMELJE ki. Nagyon agyament huulye, aki a dolgozói belátására bízza az üzleteit.. Egyszer próbáld ki TE is, gyorsan költözöl kisebb lakásba/albérletbe, vagy híd alá, ha dolgozóid kreativitására bízod a családod jövőjét. A kutyád táljából is hazalopja majd a kaját az általad dicsőnek tartod honfitársaink minimum 80%-a. S mivel megjártam pár országot, 100%-ban (nem hiszem..) TUDOM, hogy szarkeverő Európánkban a magyarok munkamorálja a legócskább. Mint írtam... TISZTELET a KIVÉTELNEK, sajnos kevés van belőlük.

A "rabszolgával" teljesen egyetértek, részemről is ezt tapasztaltam 30 éven keresztül.

Eszméletlen jó munkahely és légkör volt nálunk egészen addig, amíg a főnökben volt némi szociális érzékenység, a dolgozói érdekét mindig szem előtt tartotta.

Nem mondom, hogy nem voltak olyanok, akik kilógtak a sorból (próbálták meglopni, stb.), de ezek rövid úton távoztak, a többiek sem szerették.

Nem kellett fegyvert fogni ránk, hogy bejöjjünk hétvégén túlórázni, tényleg szívesen tettük, de Ő megkérdezte, hogy kinek nem gond. Akinek gond volt, az nem jött, de senki nem nézte le ezért, soha nem éreztették vele ezt.

Én a cég pénzét is kezeltem, lophattam is volna, de soha nem tettem. Talán az egészséges vidéki neveltetésem tette, de nem tudtam volna tükörbe nézni utána.

Aztán 20 év után más főnökünk lett. Egy barom, hülye állat. A mai tipikus önelégült, szakmailag nulla, olyan gyomorvérzést okozó fajta. Rövid úton megkoptunk, önként és dalolva mentek el az emberek, nem bírták idegileg. Akinek nem volt hova, az maradt. És az évek alatt bekövetkezett az agymosás...

Mindenki lopott, ahol csak bírt, tönkre tették a szerszámokat, megnövekedtek az üzemi balesetek száma, hogy táppénzes állomány legyen belőle, semmire nem vigyáztak az emberek, és még én is odaág fajultam, hogy feljelentettem a cégemet egy-két törvénytelensége miatt.

Soha az életben nem gondoltam volna, hogy idáig süllyedek. És vajon kinek köszönhettem ezeket, a számomra eddig totálisan elítélt dolgokat...?

Amilyen az Adj' Isten, olyan a Fogadj Isten!

Aki az arcomba hazudik, és hülyének néz, azt a saját fegyverével kell leteríteni!

Ebben igazat is adok.. Volt egy-két nagyon rövid "kilengésem" a vállalkozó érából.. Európa egyik legnagyobb cégénél voltam a karbantartásnál mint vezető.. Szinte semmi differencia a régi-sz@ci és a mostani szedett-"védett" főnökségek között.

Na, nálam szívesen bejöttek a srácok bármikor dolgozni, mivel azonnal Kp volt a hétvégéért, pár hónap alatt évek trógersága/szemete el lett tüntetve.. Igaz, hajnali négytől este tízig... Gondolod ez jó volt a megbízott cég-főnök kollégáknak ? Ajjaj.. "felettesem" csak 2-3 fejes volt, de abból is a többség csak alkalmatlan s@ggfej.. Szerinted meddig voltam, hogy kirúgtam az addigi "csúszós" bedolgozó cégeket ?? Made in HU.

Kedves Fixum!

#12-es vagyok. Megértem azt is, amit írtál lopásról, családról. Egy rokonomnak kb. 20 éve vállalkozása van. A fővállalkozók több alkalommal nem fizették ki, csőd szélén táncol. Az őt becsapó fővállalkozó urak közül azóta egyik izraelbe utazott, másik kanadába távozott, a harmadik pedig itt maradt az országban és folytatja a dolgot másokkal - annyira érintheteten... Rokonom a házára hitelt vett fel, hogy munkásait, illetve beszállítóit kifizethesse, -mert vidéken nevelkedett, becsületes, magyar ember- s most persze a bank viszi is.

Nem mindig volt ez így, jó ideig felfelé ment a szekér, hiszen tisztességesen, pontosan és jól végzik munkájukat.

Ő is sok emberrel szokott dolgozni, nem kevés alkalmazottja volt az eltelt 20 év során. Volt olyan embere, aki lopott tőle, de nem ez volt "tipikus".

Én azoban sose hallotam az embereiről így beszélni. Talán azért, mert nagyságrendekkel többet lopott el tőle az állam, illetve az azt elkorrumpáló és szinte érinthetetlen "egyenlőbb" réteg, nem tudom. De ha mégis elmarasztalót mond munkásairól, azt mindig személyhez köti, visszafogottan és nem általános értelemben beszél, érzik rajta a vele született becsület és optimizmus - bármi történt. Hidd el, így is lehet. És nem mondhatod, hogy Őt nem verték át, nem csapták be sokan. Emberek vagyunk, lássuk a másikban az embert és akkor megtanulunk együtt élni, emberként - s a másik is így fog tenni.

Egy dolgot viszont látni kell: Ebben az országban a balliberális, 40 évig regnáló hatalom azt tanította az embereknek, hogy minden ember a munkahelyéből él meg. Kádár elvtárs is megmondta ezt. Nos, így is volt. No nem a fizetésből persze, mert abból nem gyakran lehetett, hanem a fusiból. Bizony lopták intézményesen a cementet a betonból, stb. De volt egy kimondatlan egyezményes határa a dolognak: A munka legyen elvégezve és a fusi ha van munka, akkor ne munkaidőben történjék. Az emberek zöme ezt be is tarotta, de persze voltak kivételek, akikpofátlanul vittek mindent, ami kezükhöz ért. Namost ezen a szellemen nőtt fel 2 generáció, akik jórészt ma is dolgoznak. Az intelligensebbje megérti, hogy megváltoztak a tulajdonviszonyok és mostmár nem teheti meg ezt, de persze vannak kivételek. Azután vannak olyanok, akik dacból, a megaláztatás okozta bosszúból cselekszenek.

De nem ez a tipikus ls nem minden alkalmazott ilyen.

Egyébként ha már külfüld, nézz körül pl. Mexikóban, Panamában, vagy akár Olaszországban. Lehetne mesélni ott is, mik mennek. (Főnököm meg errefelé volt pár dologban érdekelt. Ha mond valamit a szervezett maffia szó, akkor nem is fejtehetem a dolgot tovább...)

Nem hiszem, hogy akár pl. Romániához, Ukrajnához képest is bármivel rosszabb lenne nagy átlagban a Magyar és azt se hiszem, hogy egy "nyugati" pl. Német alkalmazott eltűrné, hogy ilyen hangnemben beszéljenek róla. Pedig Ők meg olyanok, hogy a kürtszó megszólalásakor kiesik kezükből a kalapács, otthagynak csapot-papot és mennek átöltözni.

Az meg már a munkaszervező baja legyen, miért nem a még munkaidőben rakatott rendet... -Ingyen ők se dolgoznak-. Ja igen, és bizony ott is megesik, hogy néha lopnak. Pedig ott 40 éven keresztül nem verték beléjük ezt, mint a keleti blokkban. :O

relatív dolgokon vitatkozunk, hisz emberek vagyunk, mind más személyiség, bár egy valami néha közös bennünk, hogy tudjuk mi a jó és a rossz dolog.. sokan úgy vélik lehet lopni a főnöktől nem lesz gond, sokan meg elvi okokból nem teszik ezt meg vagy padig nem olyan szinten mint mások..

Ezek meddő viták, mert mindenki másképp gondolja!

De muszáj ezeket a dolgokat megbeszélni! Itt a fórumokon, vagy jobb lenne személyesen szemtől szemben! Kielemezni, tapasztalatokat megosztani, hogy az alvállalkozó is más aspektusból is lássa a dolgokat. Úgy vélem NEM szabad minden egyes munkavállalót vagy alvállalkozót - munkáltatót sztereotipizálni. A munkaerő vagy egy jó munkáltató megválasztása a személyiségtől függ, ki milyen mennyire próbál szimbiózisban élni a munkatársával - beosztottjával.

Bár nincs értelme vagdalózni történetekkel, de elmondom én is dolgoztam alvállalkozónál, és néha úgy láttam teljesen fölöslegesen, mert nem volt értelme hisz minek dolgozzak olyannak aki kevesebbet fizet mert leveszi a fölét, mint annak aki tisztán az általam megtermelt javakból adja nekem a jövedelmem, ráadásul úgy, hogy semmilyen támogatást nem nyújt a munkámhoz. De néha láttam úgy is, hogy egy alvállalkozó szükséges volt mert bizonyos specifikumokkal rendelkezett ahhoz, hogy egy munkafolyamatot eltudjon végezni a termék előállításához, és erre csak neki volt lehetősége. Át kell értékelni mikor van szükség alvállalkozóra, és mikor egy pénzmosó cégre.