Cégvezetőként alkalmaznál kisgyerekes anyukát?

Hadd vétózzam meg a fent leírtak némelyikét.

Dolgoztam olyan anyukákkal, akikkel semmi gond nem volt, "észre sem lehetett venni" hogy van gyerekük.

Persze volt olyan is, aki folyton a gyermekére hivatkozva "követelt" magának különleges bánásmódot ( "nem tudok értekezletre menni mert józsikának szülinapi bulija van, nem tudok túlórázni mert józsikának jön a foga, stb).

DE

Volt olyan ember is, aki nem rendelkezett egy darab gyermekkel sem, mégis ott lógott a munka elől, ahol csak tudott. Táppénzre menni, nyavalyogni gyerek nélkül is lehet...

Szóval ez elsősorban személyiség- és nem gyerekfüggő dolog.

Igen. Miért ne? Ez a nyavalygás, hogy folyton táppénzre megy, egyszerűen egy hibás általánosítás. Kb. 1,5-2 éves korában a gyerek bekerül a bölcsődébe, akkor gyorsan átesik a kollektív betegségeken, utána sok gond jellemzően nincs velük.

Van mondjuk még az a retardált ultrahím szemléletmód, hogy az asszony maradjon a tűzhely és a bölcső mellett, a pénzkereset a férfi dolga. No, ezek biztosan nem fognak alkalmazni kisgyerekes anyukát, ami egyébként elég nagy gond.

AZ attól függ, hogy hány éves az a kisgyerek, és hogy milyen munkára. Ha még bölcsis-ovis a gyerek, akkor olyan munkakörbe, ahol átszervezéssel, vagy más módon pótolni tudom a várhatóan gyakori, és/vagy kiszámíthatatlan időpontú távollétét, talán igen. De olyan munkakörbe, ahol egy ember kiesése is gondot okoz, biztosan nem.

Kövezzenek meg érte, de cégvezetőként nem lehetek jótékonysági intézmény, és nem vállalhatom magamra azt, amit az állam nem tud, vagy nem akar megoldani.

Egyetértek az 5. válaszolóval.

Mondjuk az is számít, hogy kinek mennyi a segítsége. Van ahol a nagymamák ráérnek, van akiknél bébiszitter segít.

Én is anya vagyok, az elmúlt 7 év alatt összesen 2 napot hiányoztam gyerek betegségére hivatkozva (én pedig összesen 10-12 munkanapot voltam beteg), amikor az egyik gyerek tényleg olyan beteg volt, hogy csak feküdt mint egy darab fa és esély volt a kórházra. Bízhattam volna nagymamára, de ez az a helyzet volt, amikor tényleg anya ölelése és simogatása kell, és én sem tudtam volna nyugodtan elmenni dolgozni. A többi csak olyan lájtos takonykór volt, amit egy nagyi is simán ki tud kúrálni. Úgyhogy még egy átlagos gyerektelen munkavállalónál is kevesebbet voltam távol.

Viszont ismertem olyan anyukát, akitől az interjún megkérdeztük, hogy záráskor ha betegek a gyerekek meg tudja-e oldani a felügyeletet, esküdözött hogy persze, semmi gond, nagyobbak is, ráér az anyja meg a férje is. Ehhez képest dolgozott két hetet, utána egy hétig otthon maradt, mondván beteg az egyik, nem tudja kire hagyni. Majd dolgozott egy hetet, utána megint egy hét betegszabi, a másik gyerek beteg.... De szerintem ezek csak kifogások voltak és ahogy hallottuk olyantól aki ismerte őket, hogy a nagymama igencsak segítőkész, csak épp anyukának amikor dolgozott, akkor sem volt túl nagy a munkakedve, egyszerűbb volt a gyerekre fogni a munkaundort.

Na meg van aki tényleg nem tudja megoldani, mert a nagyszülők vagy vidékiek, vagy maguk is dolgoznak még. Ezt sajna az interjún nem mindig lehet kiszűrni, idővel elválik.

Viszont volt olyan cégvezető ismerős, aki azt mondta, hogy bizonyos pozíciókra jobb egy kisgyerekest alkalmazni, mert igaz, hogy párszor hiányozhat, de legalább nem ugrál, nem fog könnyen felmondani és nem kell, állandóan új embert betanítani.