Ha valaki felelőtlenül használja fel az egyfajta hitelkeretét, mégis mire gondol, csak úgy elpárolog a dolog ha megpróbál eltűnni?

Apám is ezt csinálta a 90-es években. Csak sajnos ő haveroknak, meg nagy pénzt ígérgetőknek osztogatta a pénzt, pedig viccesebb lett volna, ha azt csinálja, amit a bankok gondoltak, és a Bahamákon ücsörög a 100-110 millióval, amit leakasztott.

Manapság gondolom már nehezebb ilyesmit csinálni.

#1

A 90-es években 100 millió irdatlan nagy pénznek számított, 1995-ben vettünk két másfél szobás panel lakást 2,1 és 2,4 millióért a Füredi lakótelepen az Örs vezér térnél.

Vagyis 40 db lakást vehettünk volna ennyi pénzért... 😂😂

#1

Szóval kicsit gondolkodhatott volna faterod mielőtt elszórta a lóvét. Hogyan jutott egyébként hozzá?

Kérdező, ezek az emberek nem úgy gondolkoznak, mint te, nem is érzik a tettük súlyát és nem is érdeklik őket a következmények. Valószínűleg mind szerencsejátékos vagy drogfüggő.

2., 4.

Igen, irdatlan nagy pénznek számított, még manapság sem kevés, de akkor tényleg elképesztő volt.

Apám vállalkozó volt már a 80-as években is (a gyűlölt "maszek"), eszméletlen sok pénzt keresett, de még nagyobb ütemben szórta. A nagymamám nyugdíja volt havi 2000 forint, mikor apám majdnem naponta esténként 60-80ezret szórt el kaszinóban, meg vacsorákra, 30-40 fős vendégseregnek fizetve az estét.

A családja ebből sokat nem érzett, csak egy pár évig, utána elszabadultak a dolgok, és sokszor anyu kaparta össze valahogy az ennivalóra a pénzt.

Innentől jöttek ilyen hitelek is, a vállalkozásai miatt simán adtak neki ennyit a bankok (illetve úgy emlékszem ez egy bank volt), aztán mikor nem tudta fizetni, még ő üvöltözött a bankos emberrel (ez nagyon megmaradt bennem). Valahogy mindig eltüntette ezeket a hiteleket, hogy nem kergették utána miattuk. De a pénzt többnyire olyan emberek vitték el, akik "hatalmas bizniszt" ígértek neki, meg persze ő is elszórta.