Hasznos élettartamon túli állóeszköz használata hogyan lehetséges?

Nem értek a számvitelhez, egyelőre saját vállalkozásom sincs, de megakadt figyelmem több egybehangzó íráson, amik az állóeszközök mindenkori könyv szerinti értékének és ezáltal az eszköz amortizációs költségének elszámolásáról szólnak.

Teljesen naivan úgy gondolnám, ha vmit szeretném, hogy vállalatom megtermeljen, veszek céges pénzből egy eszközt, használom, ameddig úgy tetszik, ha meg már nem jár vele jól a cégem, eladom vmennyiért v kidobom. A termékem árát nyilván úgy határozom meg, hogy adott körülmények közt a legjobban jöjjön ki belőle a cégem, egyetlen vevőnek se tartozom beszámolni, hogy az általa vásárolt termék árában x Ft a termelőeszköz amortizációja.

De arról olvasok, hogy ha veszek egy eszközt, már akkor előre látnom kell, mikor mennyi lesz a könyv szerinti értéke, mikor éri el a hasznos élettartamát és vele a maradványértékét. (Amikor már nincs értelme tovább használni, az sztem pont azt jelenti, hogy 0 pénzt fizetnének érte, ha el akarnám adni, mert már másnak se igen kell. Max az esetleges ártalmatlanítási költségek, amik még ott vannak.)

És a leírás rátáján menet közben állítólag már nem módosíthatok, meg ha van egy 0-ra íródott eszközöm, azt állítólag értékteremtésre nem is használhatom, sőt igazoltan ki is kell dobnom...)

Itt teljesen tanácstalan vagyok, valóban így nézne ki egy normál hazai vállalat gazdálkodása?! Ez tökre életszerűtlen. Pedig vmi aktuális számviteli törvényt magyarázó írások ezek, nem vmi Kádár-kori tankönyvből vett fejezetek. Talán a MÁV, a BKV vagy a Posta működik ilyen alapokon, de nem tudom elhinni, hogy ez lenne egy életképes, sikerorientált cégnél is!

Kérem, az írjon, akinek van vmi tapasztalata cégvezetés vagy számvitel területén! Előre is köszönöm a meglátásotaikat a témában.