Mi a véleményetek a terveimről?

Na szóval... Jómódúságba születtem, kicsi korom óta körbe vett az, hogy igazából bármit megkaphattam, maximum olyanok voltak, hogy a felét össze kellett gyűjtenem és hasonlók. Őszintén hálás vagyok a szüleimnek amiért ezt lehetővé teszik számomra, vissza fogom adni nekik. Ez eddig teljesen normális, viszont azt vettem észre, hogy egy-két srác/lány akik a helyzetemben vannak, semmit nem gondolnak a jövőre, csak élnek a mának. Na most nehogy az jöjjön le, hogy egy nyomi vagyok, sok barátom van, de érettségi szinten még mindig máshol állunk, teljesen mások a terveim. Szeretnék egy nap egy boldog, tehetős, bölcs vállalkozó lenni. Nagyon sok elképzelésem van, egyik például a Reszkessetek Betörők 2-ből ugrott be. Egy ilyen tipikusan karácsonyi feelinges, óriás luxusjátékbolt. És ez csak egy a sok közül. Szeretnék én kávézót, sneaker boltot, apum vállalkozását is ezer örömmel vinném tovább, mert úgy gondolom, hogy ha még ugyan nem vagyok benne ebben a dologban, viszont a felfogásom nagyjából ugyanaz, mint egy sikeres embernek. Gary Vaynerchuck az egyik kedvenc vállalkozóm (és szerintem ez sokat elmond, hogy mindenkinek kedvenc sportolója, zenésze van, nekem meg kedvenc vállalkozóm :D). Az ember továbbcsinálta az apukája bor businessét, épített belőle egy borbirodalmat, majd otthagyta és felépítette a Vayner X nevű multimédiás anyacéget, ezen belül vannak marketinges cégei stb... Kis korában nem volt pénzük egy New York Jets pulcsira, ekkor határozta el, hogy rohadjon meg mindenki, egy nap az egész rohadt Jets-et megveszem! :D Ebben annyira magamra ismertem, ugyanekkora motivációs löketeim vannak. Nem érdekel, hogy ő meg ő meg akárki le akar-e beszélni a terveimről, nem érdekel ha alábecsülnek, nem érdekel ha azt hiszik, hogy a világ szar és mindenki csak egy gyári melós robot lehet (akiket nagyon tisztelek mellesleg <3) nem érdekel semmi, csak egyetlen-egy dolog. A cél! Be akarom bizonyítani mindenkinek, hogy bármit el lehet érni, nem érdekel ha ehhez még 3 élet munkája is kevés. Kész vagyok feláldozni minden pénzem és időm a 20-as éveimből, sőt az életemből, amint elérek oda (persze nem leszek full antiszoc). Egyszerűen csak izgatott vagyok, félek, sőt rettegek, de emellett motivált is vagyok és kész vagyok feszegetni a határaimat. Nem fogok beletörődni, hogy a világ mindenkit térdre kényszerít és sakkozik a hátán, miközben elnyom egy csikket a homlokán. Nem, nem, nem és nem! Szerintem érthetitek a lényeget, eljutottam arra a szintre, hogy ha hülyének néznek ezek miatt, azt is leszarom, majd néznek nagyot! Hú, de mekkorát! :D Erről az egész regényről, amit most írtam nektek, mi a véleményetek? A szívemből jött minden szava, lehet, hogy nagyképű, új-gazdag idiótának tűnök, de őszintén, ezt is annyiszor a fejemhez vágták már, hogy nem érdekel :) A szívem a helyén van, motivációm a helyén van, az álmaim pedig túlütnek a csillagos égen, de az meg pont így a jó :D Peace!