Titeket nem idegesít hogy manapság szinte mindenki csak vállalkozni akar?

Én pl. katás vállalkozó vagyok, de nagyon nem arról van szó, hogy azért, mert lusta voltam tanulni.

Diplomás vagyok, dolgoztam alkalmazottként a szakmában éveket, gyűjtöttem a tapasztalatot stb. Csak épp az volt a gond, hogy nettó 200-250-nél följebb nem igazán tudtam tornázni a fizetésemet, plusz iszonyú szar is volt a légkör. Mivel egy olyan munkakörben dolgoztam, ami akár szabadúszóként is működik, egy idő után elegem lett, és úgy döntöttem, megpróbálom így. Bejött, most 2x annyit keresek, mint korábban, de sokkal kevesebbet dolgozom, kb egy 4 órás munkaidőt tesz ki. Ebből meggazdagodni nem fogok, már csak azért sem, mert az én munkám kell hozzá, és a kapacitásom véges. De egy kényelmes életet tudok élni belőle, úgy, hogy nem hajtom ki a belemet. Nem arra megyek, hogy tízezressel töröljem a seggem, sokkal inkább arra, hogy a munka-magánélet egyensúly megvalósuljon egy kényelmes életszínvonal mellett. Na, ez az, amire esélyt se láttam alkalmazottként.

Szóval azért azt nem mondanám, hogy energiabefektetés, tanulás, tapasztalat stb. nincs mögötte, mert van, ezek nélkül nem tudtam volna a magam lábán megállni. Aki olyan, hogy nem ért semmihez, és azért akar vállalkozni, hogy ne kelljen tanulni meg rendesen dolgozni, az hidd el nekem, a büdös életben nem lesz sikeres, mert egyszerűen nem tud nyújtani semmit az embereknek.

Kérdező, hadd kérdezzek vissza!

Téged nem idegesít a gyökér főnököd? Nem unod a kollégáid idiótaságait? Erővel tele ébredsz hajnalonként abban a tudatban, hogy ez a nap is neked dolgozik? Nem megérné azért dolgozni keményen akár egy jó darabig kvázi ingyen is, hogy így legyen? Nem megérné többet tudni a kockázatok és kudarcok kezeléséről, a vállalkozás, cégvezetés törvényi és gyakorlati alapjairól annak reményében, hogy egyszer eljöhet a pont, amikor nélküled is elvan a bolt, kezdhetsz új irányokba befektetni, és nem mellesleg elmehetsz máról holnapra felfedezni a világ szépségeit családostul anélkül, hogy bármi olyasmin kellene aggódnod, hogy leadsz az életszínvonaladból, nemhogy olyanokon, hogy mit zabálunk karácsonykor... Kell hozzá tök? Kell, persze. Való mindenkinek? So-so, akad azért, akinek tényleg semmilyen körülmények között. Sokkal jobbá kell válnod, valódi sportélet ez, nagyon ott kell legyél egészséggel, frissességgel, és nagyon jól kell kezeld (voltaképp inkább rá kell érezz, meg kell szeresd) azt, hogy folyamatosan valami nem várt dologra kell szellemes tettekkel reagálni, de azonnal. És még ez nem is az, amikor tűzoltás van. :) Kicsit meg kell barátkozz azzal is, hogy nem feltétlen működik a jóravaló ember szerepe egy induló vállalkozásban, és számolnod kell azzal, hogy amint stabil a bolt, csomó okos megfejti majd a környezetedben, hogy miket vállaltál, meg hova adtad el a lelked, stb. Szóval akad különbség az "ááá, megint rohadt hétfő" embertípus és a vállalkozói attitüd között, és ha valamiért nem vágysz már a csóróságod fáradságos újratermelésére hónapról-hónapra, akkor elég nagy utat kell belül bejárnod addig, míg reálisnak látod azt, hogy a tettek mezejére lépj egy igazán jól összeszedett tervvel, ami ténylegesen jövedelmező ötlet(ek)en alapul. Amíg azt, aki rutinból a legkisebb lehetőséget is megragadja, te gátlástalan harácsolónak látod, addig nincs hol vitát kezdeményezni.

Nyilván ezzel nem azokat védem, akik ötven országban tolják az arcodba magukat pár százalék stabil haszonért. Ezek a cégek gyakorlatilag ugyanolyan alkalmazottként működnek, mint az egyzeri ember. Ki van matekolva, és működik, tejel, növöget is stabilan, még ha nem is szárnyal igazán. És akkora nagy, hogy az a kis haszon is hatalmas. Azokat az utolsó mondataidat a kifejtésben nem is értem igazán, ott egyénné torzítod a nem egyéni cégeket, és így együtt nemigen létező jelenségeket vázolsz fel. Aki egy kis céget üzemeltet egyetlen helyen, az kénytelen a kliensei szemébe nézni, és rá van utalva, hogy ne fogyjanak el a helyi megrendelők, tehát még ha egy számodra haszontalan szolárium vagy mondjuk kocsma is az üzlete, akkor is lehetőség szerint mindent úgy alakít, hogy jó legyen visszamenni. Legalábbis ha nem ejtették a fejére. De ha nem az a jó üzlet, hogy helyi törzsvevőbázisa legyen, akkor persze, hogy más stratégiát választ. Ez üzlet. Ha neked jó két kiló havonta, és irtózol attól, hogy nap mint nap rendkívüli teljesítményt kelljen nyújtanod a munkádban, akkor szépen elleszel a langyosban te is, és ez is egy üzleti döntés részedről, ami számodra a maximális nyereséget hozza, mert a kis béredért a tudásodhoz mérten szinte csak jelen vagy. Ami egyébként megint csak kitűnő célegyenes tud lenni a másodállású vállalkozói lét főpróbájához. :)