Kockázatos lenne, ha a egy hónapig táppénzre mennék egy nappali kórházas pszichoterápia miatt?
A jelenlegi munkahelyemen 2,5 éve dolgozom, a munkámat elismerik, "megbecsülik", persze a főnök attól még paraszt, kötekedő, de legtöbbször csak az ugatásig jut, olyan igazán fájdalmas módon még nem vert alá egy alkalmazottnak sem.
Jelenlegi munkakörömre nincs helyettes, viszont még egy megfelelő takarítót is másfél évig tartott nekik felvenni.
30 éves vagyok, sajnos a személyiségfejlődésem nem sikerült a legjobban, mondjuk ez egy munkahelyen nem látványos, mert a logikus feladatokat hatékonyan el tudom végezni (nem...nem vagyok informatikus).
Viszont a magánéletemben nagyon nehezen találok kapcsolatot az emberekkel, noha voltak párkapcsolataim, de ez csak a rengeteg próbálkozásnak volt köszönhető. Egyébiránt az egész társas életem homokra van alapozva.
Jártam évekkel ezelőtt gyerekes fejjel is pszichológushoz, most egy elég nagy pofáraesés után pszichiátrián kötöttem ki erős szorongás miatt.
Két lehetőséget vetett fel az orvos:
Gyógyszer + magán pszichoterápia (gyógyszerek hatásmechanizmusa ismeretlenek, mellékhatásaik ijesztőek, magánterápia havi szinten 50-60 ezer forint költség)
VAGY
4 hetes csoportos sématerápia nappali kórházban, TB-re
Ezzel is veszítek pénzt, de úgy gondolom nem kevés hozzájárulást fizettem már az életemben a TB-nek, hogy valamit vissza is kapjak.
Sajnos nem látványosak a tüneteim, meg a problémám, de arra pont elég hogy szépen lassan elszeparáljon az emberektől, a közösségtől, az élettől.
Csak ugye kockázatos egy hónapra kiszállni a munka világából egy ilyen indokkal. Max olyan indokot fogad el egy munkáltató, hogy elütött egy autó vagy hasonló.
Kérdező, ahogy válaszolgatsz, abból is kiderül, hogy csak nagyon ritkán reagálsz a másik ember válaszára, de szinte csak a saját problémádat hajtogatod. Be vagy szűkülve teljesen, nem figyelsz a másikra, nem létesítesz vele kontaktust, nincs "beszélgetés" alap. Nem igaz, hogy nem nagy a baj. DE. Leírtam, hogy a 4 hetes terápiát javaslom, mert magam is egy ilyen által gyógyultam meg, de egyetlen kérdést sem tettél fel, semmilyen válaszomra NEM REAGÁLTÁL, nem kapcsolódtál hozzá, ezért nagy a baj. Nincs kontaktus.
Az utolsó válaszolónak: a meditáció egy feszült, ideges, túlterhelt embernek kiváló - de olyannak, akinek személyiségzavarai vannak (bocs, kérdező, de ezt a diagnózist szokták adni ilyenkor) és nem képes kapcsolatot létesíteni a környezetével, annak pont nem jó, mert még jobban "elvonult", elszeparálódott lesz.
nekem kötekedésként jött le.
sajnos a személyiségemre irányuló megjegyzések miatt besokallok
Nos, kérdező, a kérdésed feltevése után 5 válaszon keresztül próbáltam segíteni, a 6.-ikban pedig, mivel egyfolytában azt hajtogattad, hogy nincsenek látható jelei a betegségednek és nem nagy a baj, stb. ezek után leírtam, hogy DE és hogy egy kívülálló mit lát, hogy nincs kapcsolat.
Nem kell ezen megsértődni, nekem is azt írták anno a papíromra, hogy személyiségzavar - most normálisabb vagyok, mint valaha :-)
Amúgy a munkahely meg csak egy táppénzes kódot fog látni, jó esetben a háziorvostól, tehát még akár az se derül ki számukra, hogy hol voltál.
És nem a 77 %-os "kötekedett" veled - Ő csak a meditációt írta. Én se kötekedtem... na mindegy...
Bár a 3.-ik oldalnál tartunk, de még mindig nem tudjuk, hogy eddig tudtunk-e valamit segíteni, hajlasz-e valamerre vagy feleslegesen válaszolgatunk?
bocsnat, de én azt mondtam hogy BÁR nem látványosak a tünetek, mégis nagy veszélyben vagyok
meditálni próbáltam már, nekem tetszett. Szerencsére pont magától elkezdett fakulni a szorongásom, igy a meditációra sem volt szükség, de lehet hogy fenn kellene tartsam ezt a szokást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!