Van akinek csak 30 éves kora után indult be a karrierje és érezte, halad valahová? Lehet még belőlem valaki?

#1 - Ha tudnám mit tegyek, nem itt tennék fel kérdéseket, hanem tenném, amit tennem kell.

#5 - Mióta van autó, azóta dolgozom szinte folyamatosan, mert végre nem esik ki 20-ból 19 hely a buszok miatt. Nem munkaeszköz, viszont a munkába járáshoz kell.

Az autóra ment/megy el a pénz, nem régen fizettem be a biztosítást és van némi javítani való is, régi dolgok lecserélése, a szobámat festettem ki, ruhát vettem stb. Most kb. pont annyit keresek, hogy a benzinre és egy-két kisebb bevásárlásra elég, az előbbieket rendezem és alig marad belőle. Hónapokig kell gyűjteni egy-egy dologra. Ha már most alig elég, mi lesz akkor, amikor egy lakást kell fenntartanom? (A lakás is csak álom.) Éhezek, mint az egyik kollegám? Közel állok hozzá, de nem szeretnék eljutni oda, hogy döntenem kelljen, ételt vegyek vagy a számlákat fizessem be. Sőt, vagy lakás, vagy autó, a kettő sem menne együtt, mivel a lakás elvinné jó részét a fizetésemnek. Innen ebből a fizetésből lehetetlen elmozdulni, most kellene kitalálnom valamit, még otthon lakok, utána az utcáról nem fog menni.

Nem szoktam adni, volt idő, de nem ment hosszú távon. Ami kell, megveszek magamnak, elviszem a szülőket ide/oda, de ezen felül ha egy boltban én fizetek, édesanyám mindig visszaadja. Pár ezer forintnál többet nem néz el szó nélkül. Így még szinte jó dolgom van, de egyedül meghalnék.