Hogy leheg az, hogy a szakács tanfolyamra én nem kerültem be?

Én írtam, hogy nem kell megmondani, hogy az embernek gyereke van.

Köszönöm, 8 éve, mióta kiestem az egyetemről, folyamatosan dolgozom. Jah bocs, kihagytam 8 hónapot, amikor otthon voltam a gyerekemmel szülési szabadságon. A TB kiskönyvemben jól láthatja bármelyik munkáltató, hogy összesen 3 napot ha voltam vele táppénzen.

Állást is váltottam már, mióta megszületett a gyerekem. Egyetlen állásinterjún sem mondtam el, hogy van gyerekem. Ők nem kérdezhetnek rá, ugyanis törvény tilja, én meg senkinek nem kötöm az orrára, ne ez legyen a szempont, hanem a szakmai tudásom. Ha már felvettek, akkor nyilván kiderül (TBkiskönyv, adókedvezmény, pótszabadság), de mint írtam, ugyanolyan munkaerő vagyok, mint a gyermektelenek, így a munkaadónak ez is legyen mindegy.

Akkor te vagy a kivétel. Dolgoztam olyan helyen, ahol a gyerek állandóan beteg volt, és hiába volt 2 szülője együtt, apuka cseszett bármit segíteni, egyszer nem vitte oviba vagy maradt vele otthon, pedig az ő munkája is engedte volna.

Sok helyen az is gond, ha te vagy beteg, nem ám gyerekkel otthon lenni.

Amúgy a szakácsok nagyon sokat dolgoznak, hétvégén, ünnepnapon is...

Így van, ez egy nagyon-nagyon ritka kivétel.

A gyerek, amint közösségbe kerül, szépen sorban mindent összeszed, ami akár több hónap kihagyás is lehet éves szinten.

Szóval ha van 100-ból 1 olyan, aki nem jár vele táppénzre, az ritkaság.

Valójáan pedig a kisgyerekes szülő közel sem olyan munkaerő, mint a gyermektelen, ezt nyugodtan beláthatod te is.

Én hazamegyek és pihenek, netezek, kertészkedek.

Más beül egy sörre a haverokkal.

Te hazamész és kezdődik a 2. műszak, nincs pihenés. Azt akarom ezzel mondani, hogy amellett, hogy a gyerekes sokkal többet hiányzik, mellette még hót fáradt is, jellemzően.

Amúgy számomra szomorú, hogy valaki 8 hónap után visszamegy, ez már egy karrieristánál is erős túlzás. Tudom, van, hogy muszáj, de akkor is szomorú.

Már megbocsáss, de ez egy névtelen oldal, ha így állsz hozzá, hogy a másiknak nincs hozzá köze, akkor ne írogass az életedről, mert ennyi erővel a kutyát nem érdekli.

Nem gondolom, hogy beszóltam vagy személyeskedtem, azt írtam, hogy szerintem ez egy szomorú dolog.

De legyen.

Ritka bunkó ember lehetsz, aki nagyon nincs képben, hogy általában mivel jár a kisgyerekes lét, és a munkából mennyire kiesnek ilyenkor.

A másik, hogy ebben az első 2-3 évben alakul ki a gyerekkel az a kötődés, amit soha a büdös életben nem fogsz tudni pótolni, mert a munka mindenek előtt....

Gyere, osszál ki, mi közöm hozzá... oké, jogos LEHETNE, ha nem írnál magadról.

"Valójáan pedig a kisgyerekes szülő közel sem olyan munkaerő, mint a gyermektelen, ezt nyugodtan beláthatod te is."

Egyrészt nem beszélhetünk arról, hogy kisgyerekesek egy kalap alatt, hiszen mindenki más. Azt mondom, hogy nem azon múlik, milyen munkaerő valaki, hogy mekkora a gyereke. Én kétéves mellett toltam oncall műszakokat (éjjel+hétvége) heti 40+30órával, és minden munkahelyemen kenterbevertem az összes gyermektelen kollégát a munka minőségében, szervezettségben, pontosságban és munkabírásban is.

Szóval de, lehet olyan munkaerő, mint a gyermektelen, mert nem ezen múlik. És pont ezért nem mondom meg az interjún, mert akkor jönnének az előítéletes barmok, mint te, hogy "oké, hogy jó képességei vannak, de gyereke van, állandóan táppénzen lesz, meg elalszik munka közben". Nem, nem vagyok hajlandó belátni, hogy kevesebbet érek, mint egy gyermektelen, mert ez egész egyszerűen nem igaz.

Azt belátom, hogy nem sok nő gondolkodik úgy, mint én. Meg az is igaz, hogy szeretem a munkám, és kizárólag az anyaságban én nem találtam meg a női princípiumomat, nekem igényem van arra, hogy szellemi munkát is végezzek. (Ha egy férfi csinálja ezt az normális, ha nő, akkor egyből le van karrieristázva.) Ezért mentem vissza olyan korán. De ez itthon skarlát betű. Ez van, vállalom, én ilyen vagyok, ízig vérig egyenjogú, européer, nyugati típusú anya. A gyerekemet sem kell sajnálni, egészséges, okos, szociális gyerek.

Na ez az...

Itt a "tagadd le" vagy "ne hozd szoba" konkretan a hazugsaggal lenne egyenlo.

Szerintem mindig, mindenhol, minden helyzetben az oszinteseg legyen az elso, ne pedig a sunnyogas, elhallgatas, letagadas.