Legyek örökre beosztott, mert az biztos, stabil munkahely, kevés stresszel, vagy indítsam el álmaim vállalkozását, ami lehet, hogy nem válik be, meg se térül a belefektetett pénz és energia?

Elsonek tedd rendbe az onbizalmad, mert igy tuti buko lesz a vallalkozas, ha belekezdesz.

Egy vallalkozas erett szemelyiseget, bizonyos kepessegeket igenyel.

Semmi probléma nincs az önbizalmával, felesleges ezt idekeverni.

Jogosak a félelmei, sőt épp hogy érett, okos fiatal, ha ilyesmire is gondol.

Dönteni senki nem tud helyetted, és minden vállalkozásnál lutri, hogy bejön-e vagy sem. Sosem tudod meg, ha nem vágsz bele.

Ha rendbe lenne az onbizalma, akkor nem az itt valaszolok velemenyere adna. Nem itt kerdezne meg.

Ez nem itt a piros, hol a piros.

Ugyanmár, unalmában az ember mindent kiír ide, az életed legfontosabb kérdéseit kiírod, csak mert névtelen az oldal.

Senki nem itt fogja a kommentek alapján eldönteni, hogy elváljon-e a férjétől, mégis kiírja, hogy ez meg ez történt, ti mit tennétek?

A boltok zárva vannak, kint mocskos meleg van, én is szétunom a fejem, nyilván sokan mások is. Miért is ne írhatnánk ki bármit?

Ebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, egy egyszerű kérdésből nehogy már az egész személyiségére következtess! :D

Ne játszatok már pszichológust, főleg ne három sorból, köszi.

Moat alkalmazott vagy? Ha igen, kezdésnek fél gőzzel is el tudsz indítani egy vállalkozást, nem kell azonnal felmondani, ahogy nősz és több idő kell rá, azt látni fogod. Jellemzően kezdésnek, mivel kicsi vagy amúgysem igényel rengeteg időt, feltételezhetően munka mellett, hétvégén megoldható. Kivéve, ha olyan vállalkozásban gondolkozol, mint pl. étterem, kávézó, ott egész nap ott kell lenni, ugye.

Mi fog történni, ha pár évig nem dolgozol, és csak vállalkozol? Bukod az időre járó munkabért, meg a befektetett tőkét. Dolgozni bármikor vissza fogsz tudni menni. Feltéve, ha nem valami strict szakmában dolgozol.

Általánosságban ennyit lehet mondani, konkrétumok nélkül.

Hasonló dilemmában szenvedtem, végül úgy döntöttem, hogy a - számomra - elviselhetetlen alkalmazotti létnél még az egzisztenciális bizonytalanság is jobb.

Igaz, ehhez volt némi családi hátterem, akiktől a minimális támogatást megkaptam ehhez, de nagyon sok évet húztam le nélkülözésben, ugyanakkor lelki nyugalomban, és mára egy teljesen más személyiségű ember vált belőlem.

Megborzongok, ha belegondolok abba, hol tartanék lelkileg, ha ott maradtam volna azon a pályán.

Tanulj sokat a vállalkozásról és a pénzügyekről, mert az első vállalkozás nagyon nagy eséllyel bukta. Érdemes több mindenben gondolkodni, és főleg reális jövőképet szőni. Nagyon sokszor nem is rajtad múlnak a dolgok, mert olyan folyamatok érnek be időközben, amelyekkel akkor még nem tudtál számolni, mert nem láthattad előre.

Komoly üzletemberek, mamutcégek is bebuknak üzleteket, ötleteket. Ugyanakkor pedig sok tehetséges embernek sikerül az áttörés.

Bátorság, érdemes megpróbálni, mert személyiségfejlődésben is nagyon sokat ad.

"biztos, stabil munkahely, kevés stresszel"

Egyébként meg ez egyre inkább felejtős. A versenyszférában a legtöbb állás instabil, legalábbis olyan értelemben, hogy egy vezetőváltással, átszervezéssel, finanszírozási problémával egyszerűen eltűnhet alólad, és lapátra kerülsz.

A kevés stressz is nehezen értelmezhető, legfeljebb az állami szférában - kérdés, azt is mikor fogják végre hatékonyabbá átszervezni, hogy ne legyen akkora vízfej.

Van egy mondás, miszerint minél több lábon állsz, annál nagyobb biztonságban vagy a mai világban. E szerint egy lábon, egy munkahelyen állni a legkevésbé biztonságos. Van benne valami.