Ti is éreztétek már, hogy amíg leszázalékoltként dolgoztok, sosem fognak emberszámba venni a munkahelyen?

A legtöbb kolléga csak kicsinyítő képzővel beszél rólam, a főnökök a lábtörlőjüknek tekintenek, a legtöbben lesajnálnak engem. Sajnos ahol vagyok most, nem egy "beszélgetős" munkahely, az ember az eszét nem tudja megcsillogtatni, sőt azon vannak, hogy ki se derüljön, hogy mire vagyok képes. Nem vesznek emberszámba, ahol lehet korlátoznak, az emberi érzéseimet sem élhetem ki és ez sajnos addig így is lesz, míg részmunkaidőben dolgozom. De sajnos a betegségem korlátoz, de nem olyan mértékben, hogy ezért "fogyatékosnak" kéne éreznem magam. Ti hogy élitek meg, ha ilyen helyzetben vagytok?