Minimum fizetésed hány százalékát kéne félretenned ahhoz, hogy biztonságban érezd magad?

Azért ez a "nem nagy dolog" is szubjektív. Az ember ugye a kiadásait, életszínvonalát a jövedelméhez igazítja, és ha többet keresel, nyilván az igényeid is kúsznak felfelé. Csóró diákként még megittuk az olcsó bort, most már van egy bizonyos szint, ami alá nem mennék. Tehát aki többet keres, annak magasabbak a megélhetés költségei is, így ugyanazokra a dolgokra (lakhatás, élelmiszer, háztartás) többet költ, mint egy szegény. Ha innen nézzük, akkor mindenki tud rajzolni egy költségtörtát, hogy a teljes bevételéből mire mennyi megy egy, és ezek a szeletek hasonlóak lesznek szegénynél és hazdagnál is, persze ettől még az összegek között lehetnek óriási kölönbségek.

A megtakarítás kulcsa az, hogy kevesebbet kell költeni, mint amennyit az ember megkeres - és akármilyen furcsa, erre (a tényleg létminimum alatt élő mélyszegényeket leszámítva) BÁRKI képes, ez tényleg csak hozzáállás kérdése. De szerintem százalékolgatni hülyeség, inkább mindenkinek azt az elvet kellene követnie, hogy ha emelkedik a jövedemem X forinttal, akkor azt nem az életszínvonalam emelésére fordítom (gyorsabb internet csomag, drágább ruhák, több pia stb.), hanem megtakarítom, hiszen ha eddig megéltem az eddigi fizetésemből, akkor ez után is meg fogok, leszámítva az inflációt, de azt a jövedelmek igyekeznek általában leövetni (szerencsés esetben).

"Azért ez a "nem nagy dolog" is szubjektív. Az ember ugye a kiadásait, életszínvonalát a jövedelméhez igazítja..." Erre írtam, hogy HA lejjebb adja az igényeit!

"Tehát aki többet keres, annak magasabbak a megélhetés költségei is"

Baromság, attól még hogy többet keresel nem lesznek magasabbak a költségeid, csak maximum az IGÉNYEID! De erre megint csak az első pontban leírt dolog lép érvénybe: lejjebb kell adni őket.

"De erre megint csak az első pontban leírt dolog lép érvénybe: lejjebb kell adni őket."

Vagy nem. Mindenki azt csinál, amit akar.

"Baromság, attól még hogy többet keresel nem lesznek magasabbak a költségeid, csak maximum az IGÉNYEID!"

A kettő kéz a kézben jár. Az igények kielégítése is egyfajta költség. És nyilván nem az a cél, hogy párizsis zsömlét egyél egész hónapban és örülj, hogy így félre tudsz tenni százezreket, mert ennek semmi értelme. Nyilván le lehet adni az igényekből, nem kell minden nap lazacot enni meg 3 ezer forintos bort inni, de ha az ember elég egy szintet, akkor jogos igénye, hogy minőségi ételeket egyen, esetleg eljárjon sportolni stb.

Másfelől az adott élethelyzethez kapcsolódó elvárások is különbözőek. Pl. egy melós elmehet dolgozni kínai melegítőben is, amit pár ezerért megvesz a piacon. Engem ha elküld a munkahelyem egy konferenciára, ott öltönyben (és lehetőleg nem 1990 forintos műanyag ingben) kell megjelenni, ennek van egy költsége. Tehát ok, hogy jóval többet keresek, mint egy gyártósori munkás, de a magasabb presztízsű munkához többlet költségek is járulnak.

Mindkét élethelyzetre igaz, hogy JÖVEDELEM - KÖLTSÉG = MEGTAKARÍTÁS. A gond akkor van, ha a kettő között túlzott az aszimmetria, pl. egy barátom értékesítőként dolgozik, elvárják tőle az igényes megjelenést, de nem adnak normális fizetést. Vagy egy vidéki munkás csak messze lévő városban talál munkát, de nem fizetik a bejárást, így rengetegek kell utazásra költenie. Ilyenkor a jövedelem-költség különbség csökken, ami nyilván kihat a megtakarításra.

Én akkor vagyok nyugodt, ha a számlánkon van legalább két havi bevételünk "megtakarításként". Ez néha nyilván több, néha kicsit kevesebb, de alapvetően megvan. Két havi közös bevételünk nagyjából 4 havi megélhetésünket kényelmesen fedezi. Ha szorítunk a nadrágszíjon, valamivel többet is. Így én abszolút nyugodtan alszom.

Persze olyan is van, hogy kell másra a pénz és lenullázzuk a számlánk egyenlegét. Azért olyankor sem szoktam kétségbe esni. :)

Ilyen tekintetben teljesen irreleváns kérdés, hogy havi hány %-ot takarítunk meg. Van hogy 60-at és van hogy 0-át. Nem ez ad biztonság érzetet, hanem a rendelkezésre álló tartalék.

"A kettő kéz a kézben jár. Az igények kielégítése is egyfajta költség. És nyilván nem az a cél, hogy párizsis zsömlét egyél egész hónapban és örülj, hogy így félre tudsz tenni százezreket, mert ennek semmi értelme. ..."

Megint csak baromságokat beszélsz.

Állandóan csak kisarkítod a dolgokat.

Attól még, hogy félreteszel és a magasabb fizetésedet nem kezded el ökörségekre elbaszni nem kell parizeres zsömlét zabálni!

Elmagyarázom akkor részletesebben:

Van egy normális megélhetési költség, egy életszínvonal, amelyet biztosít az adott személy magának X Ft-ból.

Aztán összejön neki egy jobb állás és X*2 Ft-ot fog keresni. Ettől még miért nőne meg hirtelen az igényszintje?

Normális ember ezt a megnövekedett pénzmennyiséget félreteszi vagy befekteti, esetleg valamely nagyobb kiadását fedezi belőle (pl. lakás, ház, autó egy nyaralás stb).

De nem fog elkezdeni luxuscikkeket vásárolgatni...

"Másfelől az adott élethelyzethez kapcsolódó elvárások is különbözőek. Pl. egy melós elmehet dolgozni kínai melegítőben is, amit pár ezerért megvesz a piacon. Engem ha elküld a munkahelyem egy konferenciára, ott öltönyben (és lehetőleg nem 1990 forintos műanyag ingben) kell megjelenni, ennek van egy költsége."

Ez is milyen baromság már ne haragudj. Pl.: nálunk egy üzemvezető elég jól keres és nem kell öltönyben "konferenciákra" flangálnia... és azt sem várja el tőle senki hogy valamilyen prémium autóval furikázzon.

De egy adott vállalkozó, aki amúgy egy melós ember (mondjuk van egy faiparos) is elég jól tud keresni. Neki is mitől lenne szüksége akármilyen öltönyre vagy milyen elvárás lenne felé?

Szóval hagyjuk már ezeket...

Az az alapszabály, hogy legalább fél évi megélhetésed (ha családfenntartó vagy, akkor a családodé) legyen elkülönítve félretéve olyan formában (készpénz, bankszmla), ahonnan azonnal mozgosíthatod, hogyha baj van (tehát nem lekötve tőzsdén, stb. vagy hasonló formában).

Olvasd a kiszámoló blogot megtakarítási és befektetési tippekért, az én pénzügyeimet azt a blogot olvasva tudtam rendbentenni.

kiszamolo.hu