A gyártósori, betanított munkát miért nem illik lenézni, amikor semmi értelme?

Gyári munkát végzek, heti 6 nap, 3 műszak.

A munka szerintem nagyon nehéz, a szünetről is futni kell vissza, hogy meglegyen a darabszám (fél órás szünet van).

Ha megszokod a munkát, akkor talán nem olyan nehéz, viszont pörögni kell, állni kell 8 órán keresztül a gép mellett és rakni. Szerintem egy átlagos fizikai és lelki állapotban lévő ember pár évnél tovább nem bírja.

Egyébként tényleg nincs értelme, nem érzi magát hasznosnak az ember az biztos.

Szerintem a legjobb az lenne, ha csak pár évig végeznének ilyen munkát az emberek, amíg például be nem fejezik az iskolát...

Ez nem illem kérdése, szerintem, én legalábbis nem különösebben törődök ilyen szempontból más munkájával. Engem teljes mértékben hidegen hagy, hogy ki mit dolgozik. Másrészről szüleim is gyárban dolgoztak, illetve édesapám a mai napig ott dolgozik, édesanyám már nyugdíjas, tehát ebből kifolyólag sem tudnék lenézni egy gyári munkást. Ezektől függetlenül is mindenki úgy sáfárkodik a lehetőségeivel ahogy akar, csak akkor vállalja a döntéseinek hosszútávú következményeit és ne mást hibáztasson a későbbiekben a saját döntései miatt.

Nálunk egyébként pont most van egy gyakornok aki gyári munka mellett szerezte meg a CNC programozó képzettségét, most pedig duális képzésen tanul villamosmérnöknek.

Én is gyárban dolgozok, nálunk kb. senki nem azért dolgozok ott, mert hú de jó, meg milyen hasznos, bármennyire is élsz ilyen tévképzetekben, hanem azért, mert nincs más. Általában amint találnak valami jobb munkát, tovább állnak. Vidéki kisváros, érettségivel is csak boltba tudsz menni árufeltöltőnek meg kasszásnak, vagy gyári munkásnak.

"Már gépek is elvégezhetnék, az egyetlen oka hogy nem így van, hogy a magyar polgárok magas százaléka mégolcsóbban elvégzi."

*még olcsóbban elvégeztetik vele, ez a helyes megfogalmazás.

Amugy a kerdezo munkat irt, nem munkast.

A munka lelekolo, de maga az ember nem.