Aki itthon marad "hazaszeretet"-ből, miközben külföldön sokkal jobban élhetne, az normális?

Igazuk van a tobbieknek, de ez az egesz szakma fuggo. Ha keresett hianyszakmad van, hosszutavon megeri kimenni. De rovidtavon ott csovezhetsz romanokkal meg lengyelekkel kozos albiban, mert egy szobat is egy vagyonert tudsz berelni. Kozos konyha, kozos furdo. Az elso par ev oltari nagy szivas es aki volt kint, az tudja ezt. Nagyon egyen fuggo, hogy megeri-e.

Aki meg tenyleg hazaszeretetbol marad itthon, kerdesedben a valasz, az jol erzi magat Mo-n. Es ez teljesen normalis, igen. A lenyeg h megtalald az utadat, ha kint akkor kint, ha Mo-n, akkor Mo-n. :)

Kedves #11 és #12!

Ti miről beszéltek? :) Két éve lakunk kint a párommal, egy napot nem töltöttünk senkivel közös albérletben. Gyárban sem dolgoztunk, sőt még csak mosogatni sem mosogattunk.

Miért olyan hihetetlen az, hogy ha beszélsz koomunikatív szinten az adott ország nyelvén, akkor (legalábbis az Unió határain belül) pontosan ugyanazokat a jogokat tudod érvényesíteni mint a adott ország állampolgára? Elfogadják a papírjaidat, érvényesek a végzettségeid és bármilyen elképesztően hangzik, de még a helyiekkel is meglepően könnyű haverkodni.

Persze lehet, hogy nem a klasszikus sztereotípiából kellene kiindulni, azaz "kiment az ismerősöm aki egy szót nem beszélt XY nyelven, haza is jött mer' nem kapott bankigazgatói állást". Temészetesen van kismillió aki nem beszél nyelvet, szar állása van és akár egy szobában nyomorog négy másik emberrel. Az ilyen esetekben csak azt nem értem soha, hogy mégis mi a fenére számított, ha egyszer arra sem volt hajlandó, hogy egy nyelvet elsajátítson érdemleges módon...?