Konyhán - mint munkahely - milyen szokott lenni a hangulat?

Vendéglátós suliba jártam, nyári gyakorlatok alkalmával dolgoztam több hotelben is, vagy pincérként, vagy konyhán. Hát, én utálom az embereket (legalábbis velük foglalkozni), de szívesebben csináltam a pincérkedést. De helytől függ. Egyik évben egy napot dolgoztam csak az egyik hotelben, a nap végén 3 órán keresztül bőgtem anyámnak, és másnap nem mentem be, hanem visszamentem a suliba és intéztem egy másik helyet. Borzasztó volt. A másik helyet se szerettem, de elviseltem. Ott normálisak voltak az emberek. Nem nevezném jófejnek őket, de bunkó parasztnak se, elvoltunk egymás mellett. Az ételosztós órákat szerettem, a HR-esek, PR-osok, meg a takarítók jófejek és kedvesek voltak.

Most is konyhán dolgozom, de teljesen más jellegű, mint amire te gondolsz. De konyhának konyha. Imádom szinte minden pillanatát. Ennél jobb csapatot, meg munkakörnyezetet el se tudok képzelni. Lehet, hogy váltanom kéne, mert már 3 éve itt vagyok, és a fizetés az nem épp a legjobb (tanulok mellette, szóval egyenlőre még nem akarok váltani), de nehéz lesz felmondanom egy nap. Mégegy ilyen társaságot nem fogok találni sehol. Egész nap röhögünk, hülyülünk, meg zenét hallgatunk. De a melót is szeretem.

"Most is konyhán dolgozom, de teljesen más jellegű, mint amire te gondolsz. De konyhának konyha. Imádom szinte minden pillanatát."

Tehát ez nem egy étterem?