Konyhán - mint munkahely - milyen szokott lenni a hangulat?

Nem bántani akarom a konyhásokat, de sokat járok köz- és magánkonyhákra (csőszerelő vagyok) és ott elég alacsony az IQ. Meg állandóan panaszkodnak.

Volt olyan hogy egy iskola konyhájába nem akartak beengedni, mert oda nem mehet be idegen. Kérdeztem hogy akkor hogy javítsam meg a szellőzőcsövet. Hát azt ő nem tudja, nem ő a szakember hanem én, oldjam meg. Azt hittem ilyen buta emberek csak a filmekben vannak, de köztünk élnek.

Kezdj mosogatással ha nincs elő képzettséged . Ha van legalább egy 2-3 év okj vagy szakmunkasod akkor meg commis chefkent pár év után chef de pártié, majd csak rajtad múlik hogy mikor leszel "szürke mecénás" sous chef.Kb az lesz a tetőpont.

10-15 év után már a tapasztalataidból építve kb önálló gondolataid elképzeléseid is lesznek, menedzsment szemlélettel, amit hagynak kibontakoztatni vagy belevágsz önállóan saját üzletbe. 😊

Napi 16-18 óra, hétvége, ünnep felejtős , alázat, tanulás, állandó pörgés és stressz. De életformává válhat, és biztos megélhetés, ha akarod.

Maradjunk annyiban, hogy el lehet jutni a mosogatástól a mislenfájndájningba, de mire eljutsz oda, már nem leszel ember. De most tényleg.. hogy lehet úgy valamit csinálni, hogy arra gondolsz, hogy majd 20 év múlva azt csinálom amit szeretnék, de addig ezt csinálom.

Próbáld ki. Ha szeretsz majd mosogatni, meg zöldséget pucolni, takarítani, akkor csináld. Ha viszont nem tetszik, akkor hagyd abba. Ne gondolj arra, hogy ennek az útnak a végén mislenfájndájning lesz.

Ha mindenképpen fájndájningot akarsz, akkor ne mosogass, hanem tanulj. Ugye ezt általában nem mondják, mert szeretnének kizsigerelni mindenek előtt. Meg ugye vannak a szép hagyományok a vendéglátásban. De úgy gondolom, hogy ha egy hagyományos út szr, akkor nem kell azon az úton járni.

Meg ugye egy jó adag stockholm szindróma is van ebbe. Vissza nézve minden szép, főleg ha valaki jó helyre került, de csak visszanézve.

Meg gondolom még az is játszik, hogy ha nekem szr volt akkor neki is legyen már szr. És ha valaki nem ezt az utat járja, akkor az bántja egyesek szemét, hogy talán a semmiért "szenvedtek"

Mindegy ezzel csak tényleg azt akarom mondani, hogy vagy imádod a konyhát mindenestül, vagy ne csináld egyáltalán. De ehhez ki kell próbálnod. Nem vesztes semmit. Én pl ismerek valakit, aki mindig is imádott mosogatni, meg szrtpucolni. Nekik való ez a szakma.

Ez még mindig, mindenhol így van:

[link]

De a tanulás önmagában semmire nem elég. Lehet rövidebb is az út, csak akkor kevésbé is lesz hiteles.Lásd

Tele vagyunk főző tv show al bloggerekkel vlogerekkel autodidakta vagy épp önjelölt séfekkel, de leginkább szakma idegenekből kell ki nevelni a berken belül az utánpótlást akik jellemzően kisegítőként kezdenek hogy egyáltalán a konyha rendszerét, működését àtlàssàk.Nem amiatt, hogy ki legyenek zsákmányolva. És utána jön meg csak az ambíció a kitartás szakmai alázat stb kérdése. Amikor azt az x-ik zöldség chipset is pont olyanra kell sütni mint az elsőt meg a 300.-at ha kezdetben minden nap az egész délutánod rámegy akkor is. És akkor csak egy db dísztö elemről -beszéltünk egy tányéron.

Nem attól lesz finedining csúcs senki hogy a csipesszel 3-5 -féle shiso szirmot rak fel , vagy 2 -féle pipettával pöttyözget.

"És ha egy fiatal eldönti, hogy évekig keményen dolgozik, beáldozza a szabadidejét, a hétvégéit, esetleg a baráti kapcsolatait is a jövőbeli siker érdekében, akkor jó esélye van arra, hogy egy pár év múlva remek szakember legyen belőle."

Idézet a cikkből. És ez miért jó? Miért akarná ezt bárki? Jó dolog az, ha valaki jó szakemberré válik valamilyen területen, de nem ilyen áron. Nem értem, hogy lehet ezt így fapofával mondani, támogatni ebben fiatalokat, nem pedig megmutatni nekik hogy van rengeteg más szakma, munka, ahol nem kell az életeddel fizetned. Ennyire azért senki sem szeret főzni. Ennyire senkit nem érdekel semmi. Még egy klasszikus, vagy jazz zenész is, akinek a zene az élete, még az sem csak azzal foglalkozik. Pedig azért ott is jellemző valamilyen szinten ez. Meg nyilván máshol is.

De a lényeg az, hogy ha valaki nem akar szakácsként nagy karriert csinálni, attól még nem kell neki kevesebbet dolgoznia. Azt látom, hogy itt nincs középút. Ha valaki szakácsnak megy, akkor a konyhán fog megrohadni így is-úgy is.