Volt már olyan, hogy úgy érezted nem vagy alkalmas a munkaköröd betöltésére?
Egy évvel ezelőtt szerintem a tapasztalatomhoz és életkoromhoz képest túl felelősségteljes munkakörbe léptettek elő a cégnél, ahol akkor két éve dolgoztam. Persze ez imponáló, de már akkor megjegyeztem, hogy én ezt túl nagy falatnak érzem egyelőre és nem vagyok benne biztos, hogy alkalmas vagyok rá. A vezetőim megnyugtattak. Segítenek amiben tudnak, támogatnak, alkalmasnak találnak, csináljam.
A közvetlen vezetőmre számíthatok is, nincsen gond, ellenben az ügyvezetőnk kicsinál idegileg. Egyszerűen érzem a zsigeri gyűlöletet, amit fogalmam sincs mi váltott ki belőle ellenem. Már rosszul vagyok ha egy légtérbe kerülünk, abból látom a lesajnálást, ahogy rám néz.
Fiatal vagyok és tapasztalatlan. Nem tudok a világról annyit, mint 20 év tapasztalattal rendelkező társaim nyilván. Igyekszek mindennek utána járni, rengeteget tanulni a szakmáról konferenciákon és munkaidőn túl is. Ennek ellenére azért persze akadnak zökkenők váratlan eseményeknél, ha nem találkoztam még hasonló szituációval.
A mindennapi rutin szerintem jól megy, ha belegebedek is addig megyek, amíg meg nem tudom oldani a dolgokat. Becsületesen, lelkesen, felelősségteljesen, tisztán végzem a dolgomat, a szükséges beszámolókat pontosan megírom, a jelentéseket is időben leadom. Minden lépésemről tudnak.
Most olyan szituációba keveredtem, ami részemről több mint megalázó és úgy érzem, hogy kezd betelni a pohár. Sok a stressz mostanában, rengeteg a feladat, nagy a hajtás, ami miatt egy büdös szót nem szóltam soha. Ha kellett túlórában bent maradtam anélkül, hogy azért valaha is látnék egy forintot is. A közvetlen vezetőm látja, értékeli. Az ügyvezetőnk viszont akárhányszor "elmegy mellettem" jól megtapos, belém rúg egyet. Mindenben a hibát keresi, a rosszat látja. Megtalálja az okot egy átlag beszélgetésnél is, hogy odaszúrjon, lenézően beszóljon valamit. Soha egy köszi, egy vállveregetés, ellenben a számon kérés, az ostorcsapkodás mindennapos.
Fiatal mérnökként úgy érzem, hogy nekem ez nem kell és talán ideje lenne olyan munkahely után néznem, ahol legalább minimálisan megbecsül a főnököm.
Imádom a csapatomat és a napi feladataimat is, de egy ilyen mérgező közegben nem tudok létezni és a folyamatos negatív megerősítések miatt már a szakmai önbizalmammal is küzdök.
Ha érezted már hasonlóan magad, nálad hol jött el az a pont, hogy elég?
válasza:Igen voltam szinte teljesen hasonló helyzetben, annyi különbséggel, hogy velem veszekedett is a főnököm mások előtt, így próbálta a hierarchia szintet bemutatni.
Az első veszekedésnél nagyon meglepődtem, a másodiknál mondtam azt, hogy még 1 alkalommal elkezdi a sztoriját, dobbantok.
Így is történt.
A lényeg, hogy te már nem érzed jól magad ezen a munkahelyen. Itt kell húznod egy határt, hogy mi az az utolsó lépés amit még megengedsz nekik. Én a helyedben azért szólnék a főnöködnek, hogy esetleg nem lenne muszáj lekezelnie téged, mert értelmes ember vagy, megérted szép szóból is a dolgokat, ha meg nem vagy megfelelő, mondják inkább azt, de őszintén. Amennyiben ezen túl is folytatják a sértegetést, akkor fogd meg a tökeidet, és lépj le onnan. Hidd el, meg fogod magadnak köszönni, hogy kiálltál magadért.
válasza:Rosszul tetted fel a kérdésedet, ugyanis itt nem az a probléma, hogy Te nem vagy alkalmas a munkára, hanem az, hogy az ügyvezetőnek rossz a hozzáállása a dologhoz.
Én mindenképpen jelezném a közvetlen vezetőmnek, hogy ezt már nem igazán bírom, majd, ha nem történik semmi, akkor megpróbálnék egy "tisztázó" beszélgetést kérni az ügyvezetőtől.
Mondom mindezt azért, mert szereted a munkádat és igazából csak 1 emberrel van problémád.
Ha az egész munkaköröddel lenne baj, akkor azt mondanám, mondj fel - de így nem.
válasza:"ideje lenne olyan munkahely után néznem, ahol legalább minimálisan megbecsül a főnököm."
Hát, akkor nem lesz könnyű dolgod, ilyen helyet találni, mert sajnos ma Magyarországon ez egyáltalán nem divat... mármint, megbecsülni a dolgozót :-(
válasza:Nálam is volt ilyen, annyi különbséggel, hogy a nagyfőnök nem volt valódi felettesem, csak a főnököm üzlettársa, pártfogója. Nála van az irodánk, tőle kapunk megbízásokat. Ő ki is "rúgott" a hátam mögött, ezt nem tudtam jódarabig, de a főnököm kiállt mellettem és megmondta, hogy nem enged el. 3 évig nagyon rossz volt a viszonyunk, sok beszólást kaptam, hogy mi keresnivalóm van itt. De kitartottam. Nagyon nehéz volt kiharcolni a tiszteletét, de sikerült. Azóta nagyon jó a barátság, hamarabb jön hozzám, ha kérdése van, mint a főnökömhöz, mindenben kikéri külön az én véleményemet is. Ő is a korom miatt nem bízott bennem, meg a stílusomat sem bírta, meg amúgy is nehéz a bizalmába férkőzni, vannak ilyen emberek. Megismert és feloldódott.
De a tiéd lehet, hogy tényleg egyszerűen egy paraszt :) Mással hogy viselkedik? Van, akinek csak mogorva a stílusa. Próbálj meg nem foglalkozni vele, nem magadra venni. Egy beszélgetés is jó ötlet.
Nem csak nekem van problémám a vezetőnkkel, így azt gondolom nem velem lehet a baj. Ennek ellenére elég önbizalom romboló hatással van rám a stílusa és őszintén szólva ha nem szeretném a munkakörömet és a kollégáimat, már rég felálltam volna.
Tegnap nálam is azért verdeste a biztosítékot az eset, mert más előtt tolt le alaptalanul, logikátlanul, alpári stílusban, ami abszolút nem volt jogos. Szimplán arról szólt, hogy mindenki lássa "ki az úr a háznál". Bennem van annyi, hogy nem fogok partnercégek képviselői előtt beszállni a vitába, szomorú hogy ez részéről nem adatik meg. Akik hallották, látták az esetet, mindenki azt mondta, hogy ez nem volt normális, hisz ha jogos is lenne, van a kommunikációnak normális módja is.
Aludtam rá egyet azóta és eldöntöttem, hogy az lesz az utolsó pont, ha mégegyszer próbál így megalázni (a kollégák véleménye alapján most inkább vetett ez rossz fényt rá, mint rám). Akkor bizony le fogok ülni vele szembe és elmondom neki, hogy nem vagyok abban a helyzetben szerencsére, hogy ezt el kelljen tűrnöm, tehát ha nem tudunk értelmesen kommunikálni, akkor sajnos fel kell állnom az asztaltól és olyan helyet kell keresnem, ahol úgyérzem jobban szolgálhatom a munkámmal a cég érdekeit. Meg kell jegyezzem erre jó eséllyel az lenne a válasz, hogy viszlát. Megtörtént már mással is. Meg sem próbálna változtatni, márcsak dacból sem. Így viszont egyáltalán nem sajnálnám, ha összeroppanna a problémahalmaz alatt, amit magának generált.
válasza:Voltam ilyen cégnél, ahol a kis vezetőkkel, kollégákkal a viszony nagyon jó volt, mind szakmailag, mind emberileg, elismertük egymás munkáját, ha valaki elrontott valamit nyilván le lett cse_ve, de egyből segítettünk egymásnak. Nagyon jó kis csapat volt, talán azóta sem találkoztam olyan közeggel akik ilyen hatékonyan vették az akadályokat.
No de az ügyvezető, mindenkit bas_ogatott, mikor éreztem hogy rámszállt próbáltam intenzíven tenni ellene (szombat-vasárnapi túlórák), 3 hónapig nagyon tepertem, láttam hogy nincs változás, és egy hétfőn beadtam a felmondásomat.
Annyi volt rá a reakciója, hogy "ezen már én is gondolkoztam, a mai munkát még fejezd be, és holnaptól nem kell bejönni, 2 hetet kifizetünk, és felejtsük el egymást". Magyarán szólva gyerekes, mikor elköszöntem a csapattól az irodában meg a műhelyben, mindenkivel kezeltem, váltottam pár mondatot, az ügyvezetőnek mikor nyújtottam a kezem, átnézett rajtam, nem is köszönt, tovább állt.
Az ilyen ügyvezető egy "kategória" ha lehet így nevezni, soha nem fog megdicsérni, javítani nem fogsz nála a helyzeteden, soha semmibe nem lesz partner, nem fog támogatni, ha felmondasz úgy fogja csinálni, hogy bevágja a gyerekes durcát és közben azt sugallja hogy végig felesleges munkaerő voltál.
Azóta annál a cégnél dolgozik hasonló munkakörben egy volt szaktársam, ugyan abba a cipőbe lépett mint én, csak ő már az ügyvezető személyeskedésének "áldozata". A hetekben fog felmondani, amint megkötik a szerződést a leendő munkahelyén.
Ott kell hagyni az ilyet, azon sem érdemes filózni, hogy okot keress akár magadban, akár benne a kialakult szituáció(k) miértjére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!