Minek dolgozak ha úgysem becsülik meg a munkám?

ok.

(amúgy hogyhogy nem becsülik meg, tehát dolgoztál és sosem fizettek érte semmit vagy mi?)

Mert arra aztán baromira büszke lehetsz, hogy segélyen élsz, egyem azt a fene nagy cigány önérzeted.

Annyira furcsa, hogy egyetem alatt/előtt mindent megcsináltam, amit kellett és soha nem éreztem égőnek. Fesztiválon pultoztam, moziban pultoztam, gyárban dolgoztam, értékesítettem, sorolhatnám. Ezek szerinted nem "csicska" munkák? Adjá egy sört gyorsabban, hopp hopp. Kiálltam magamért, az alapvető tiszteletet továbbra is megadva és csináltam, ami a feladatom. Eszembe nem jutott otthon cseszni a rezet, előreléptem, elértem a céljaimat. Engem se dícsért meg senki, hogy milyen szépen kiadtam egy nyomorult popcornt, nehogy már azt várd, hogy lepippantsanak mert ástál egy gödröt. Töltsön el az büszkeséggel, hogy fizetést viszel haza a családodnak.

Termelhetsz magadnak is élelmet például egy tanyán. Lehet méhészkedni, gyümölcsöskertet létrehozni, kapirgáló tyúkok tojását termelni, stb. A felesleget eladod vagy elcseréled. És így máris nem pofázik bele az életedbe senki.

Vagy ha a házadnál ki tudsz alakítani bérbe adható helyiséget, például boltnak, fodrász üzletnek, (kocsma az hangos), stb. És szintén nem bérből és fizetésből lesz jövedelmed és még egy irodistával sem cserélnél mert nem kell napi 8 órában egy irodában ülnöd. És ami a lényeg, nem pofázik bele az életedbe többé senki.

Vagyis valószínű nem a munkaerő piacon kell keresned a boldogulást.

Én sem értem el sikert alkalmazottként. De önállósodva teljesen ledöbbentem magamon hogy mire vagyok képes. De nem bonyolult ez, ha van értelme akkor az ember nagy dolgokra képes.

Ha azért dolgozol, hogy mások felnézzenek rád, akkor rossz pályát választottál. De egy valamiben biztos lehetsz: ha le is néznek melósként, az még semmi ahhoz képest, amennyire lenéznek, ha segélyen élsz. Az az alja mindennek.

Tegyél magadért!