Akik elégedettek a 120-140 ezres fizetésükkel, ők hogy csinálják? Hogy élnek meg a mindennapokban?

Én ilyen munkahelyeken dolgoztam mindig, gyárakban, boltokban, ahol ekkora bért lehetett elérni. Mindig elégedetlen voltam, kerestem jobban fizető munkahelyet, ezért sok helyen felmondtam már. Bár mondjuk most sincs sokkal jobb fizetésem. Erről a témáról gyakran beszélgettem a munkatársaimmal, és meglepő számomra, hogy a többség azt állítja elégedett a fizetésével, sőt engem támadtak rosszindulatúan, ha elmondtam hogy nekem ez kevés, és váltani szeretnék. Mivel különösebben jóban nem voltunk, nem kezdtem el a pénzügyeikben turkálni, hogy dehát mégis hogyan lehetnek elégedettek. Akiktől ezt hallottam 35 felettiek, házasok, többnyire egy-két gyermekkel, többet nem tudok róluk. De számomra ez érthetetlen.. Én 27 éves nő vagyok, nincs párom, a szüleimmel élek egy kis lakásban. Vágynék önálló életre, de kilátástalannak érzem. Egy albérlet 80 ezer plusz a rezsi, akkor mi maradna a fizetésemből, ha még enni, közlekedni, alapvető dolgokat megvenni is szeretnék? Van lakástakarékom, pár millió, ami csak egy minigarzonhoz lenne elegendő önerő, hiszen azok is 12 milliónál kezdődnek. De a 70 ezres hiteltörlesztő évtizedeken át sem sokkal bíztatóbb megoldás, főleg egy olyan lakásért ahol lehetetlen családot alapítani később, mert egy szobából áll. Pedig nincsenek nagy igényeim az életben, nem igazán veszek ruhákat, nem költök fodrászra, nem járok szórakozni, csak annyira vágynék hogy lehessen egy saját háztartásom, saját életem ennyi idősen. Tudom könnyebb lenne, ha lenne melletem egy férfi, és megoszlanának a költségek... De nincs egy ideje, és anyagi kényszerből nem szeretnék feleségül menni egy olyan emberhez, aki iránt nem érzek semmit, akivel nem érzem jól magam.