Mi ez a papír fétis, ami a magyar cégeknél uralkodik?

Szerintem az olyan interjún ahol a pályázó végzettségét kezdik pocskondiázni, mosolyogva fel kell kelni és tovább állni. Mert az olyan cégen belül valami nagyon nagy gáz lehet.

Egyszer volt a részlegvezetőnek egy a munkára való felvételtől teljesen irreleváns negatív megjegyzése. (nem ez volt de kb ilyen színvonalú hogy "hát bizonytalan vagyok hogy rámondjam-e az igen, mert nem szürke a nyakkendője hanem fekete") A hr vezető szólt rá hogy azért kapjon már a fejéhez hogy mit hord össze.

Hát bölcsész vagyok, 8 éve önképzett informatikai projektmenedzser, még mindig kapom a szájhúzásokat. :D

Dolgoztam pár évet Lean- Six Sigma metodikával, de volt hogy egy egész jó interjú végén fintorogva kérdezte meg a csaj hogy és arra nincs képesítésem? Nincs, mondom, de felsoroltam 3 projektet és mondom adok referenciát is.

Nem hívtak vissza, utólag kiderült egy közös ismerőstől hogy az a csajt az interjún az előző cége, a GE nyomta át az alap vizsgán Lean-6s-ből, de azért nagy volt az arca rá. :D

Oda se neki, akik ilyenek, nem jó munkahely.

Kívánom, hogy egy önképzett sebész vegye ki a vakbeledet, koma :D

Viccet félre: ez nem fétis.

Az ilyen wannabe, "értek én mindenhez IS" szagembereket én is fenntartással kezelem.

Valahogy nem tudok komolyan venni egy bölcsész IT projmant, ne is haragudj. Nem azt mondom, hogy doktorátus kell a projektmenedzsmenthez (legalábbis ezen a szinten), de azért mérnöki, vagy programozói diplomával valahogy hitelesebb az illető.

Tudom, lehet menedzselni azt is, amiről fin..fogalmad sincs; persze, puha fässzal is lehet kefélni, csak az nem teljesen az igazi.

A Szegedi Tudományegyetem pedig kimondottan jó, nem igazán értem, mi a bajod vele.

Én két fő problémát látok. Az egyik az, hogy az elmúlt évtizedben a hazai munkáltatók el voltak kényeztetve, jócskán túlképzett munkavállalók közül válogathattak. Tapasztalt, ügyes, önálló szakmunkások álltak be a gyártósor mellé minimálbéres droidmunkára, mérnökök jelentkeztek tömegével technikusi pozíciókra, ilyen-olyan BSc diplomások tülekedtek betanított irodai adminisztrátori állásokért, közgazdászok repültek rá az elemzőnek csúfolt Excel-huszár munkákra - a munkáltatók meg hozzászoktak ehhez. A fizikai munkakörökben már lassan mennek lefelé a bazi nagy elvárások, de irodába még mindig nem nagyon vesznek fel olyat, akinek nincs diplomája, mer' az hogy néz már ki.

A másik probléma az, hogy itthon a HR-t, mint fogalmat vagy nem is ismerik, vagy nem jól alkalmazzák. A HR egyet jelent a személyüggyel: beléptet, kiléptet, bérszámfejt, intézkedik. Kell oda egy amolyan érthetetlen művészlélek nagyfőnök meg sok 20-as, 30-as, bomba testű nő, aztán majd csak történik ott valami. Szakember meg nem kell oda, csak akadályozza a munkát. Mivel az interjúztató, legyen az akár a nagyfőnök (mindenhez IS ért), akár a HR erre szakosodott kollégája, nem képes felmérni a jelentkező képességeit (hiszen nem ért hozzá), ezért marad az ősi megoldás: papír legyen, minél több papír, mert akkor okos és sok mindenhez ért. Ja, és a fizetési igénye a lehető legalacsonyabb legyen, illetve természetesen hajlandó legyen ezért az egy, minél alacsonyabb fizetésért 3-4 ember munkáját végezni.