Magyar vagy? Dolgozol? Mennyire vagy átlag magyar?

Nana. Ezzel légyszi álljatok le. A volt főnököm (szakmai gyakorlaton voltam a sulival) több mint 30 éve dolgozik a munkahelyén, diplomával. Hűséges és kitartó, de normális fizetést ennyi idő után se kap.

Ausztria... Persze. A külföld megoldás nyilván, de szerintem a kérdező nem erre gondolt. Kint én is simán megkeresem az itthoni bérem másfélszeresét, és még csak nem is kell megerőltetnem magam annyira mint itthon. Legyünk őszinték, itt magyarhonban eléggé ki vannak zsigerelve a dolgozók.

Aki meg két állásban is dolgozik, az vagy azért csinálja mert muszáj, vagy mert szereti a munkáját. Előbbi elég szomorú.

És még mielőtt az lenne; nem rinyálok, sőt szeretek dolgozni, pláne ott ahol vagyok. Utálok tétlen lenni. De valljuk be, ami itthon folyik munka/fizetés terén egyszerűen nevetséges. El lehet menni külföldre hogy jól keress, de ennek nem így kellene működnie, én így gondolom.

Egyébként meg nem véletlenül írtam oda hogy pályakezdő. Nyilván ha ügyesen játszom ki a lapjaimat, és szerencsém is lesz, 5-10 éven belül akár a fent említett összeget is megkereshetem, de az még messze van.

#16 Tekintve hogy az egyik ismerősöm a városi Tescoban dolgozik elmondhatom hogy nem, nem keres annyit. Eladó szakmával ráadásul. :)

(Lehet hogy nagyobb városokban (Debrecen, Sopron, BP, Pécs stb.) megkapná, de itt biza nem)

#17 Szerinted ez így rendben van? Mármint oké, kockázatot vállalsz, de ha nem jött volna össze meglehet hogy pillanatok alatt az utcán találtad volna magad... (bár ez függ attól is hogy milyen végzettséged van.)

3 éve dolgozom, ebből 1 év párhuzamosan ment a mesterképzésemmel. Mérnök vagyok, akkor nettó 150 ezer forintért vettek fel és eszméletlenül örültem ennek az összegnek.

Azóta szerencsém is volt és azt gondolom bizonyítottam is a cégnél, így ma többszörösét keresem a kezdő fizetésemnek, illetve az átlag bruttó kereset felett van a fizetésem. Magyar vagyok, itthon dolgozom.

Én a közegemben ezt látom, de nyilván azért, mert a barátaink nagy része mérnök, avagy versenyképes diplomával rendelkezik, válogathat és jól megfizetik a munkájáért. Talán ezért sem látom annyira katasztrófálisnak a helyzetet, mint amilyen.

A fiatalok többségének az a gondja, hogy azonnal akar mindent. Én is. Elvoltam keseredve, hogy mit fogok itt valaha is elérni? Tény, hogy amit elértünk (saját lakás) is hitellel sikerült és ketten, a párommal, de még nem vagyok 30 éves és a saját lakásunkban, a saját ágyunkban hajthatom álomra a fejem. Néhány éve erről még álmodni sem mertem. Mostmár értem miért kaptam anno "csak" annyit. A tojáshéj a fenekemen volt és mivel az ember holtig tanul, van még mindig... Volt 1,5 diplomám, de semmit nem tudtam a valóságról, a gyakorlatról, a cég eljárási rendjéről, folyamatairól, stb. Valójában nem is érdemeltem többet.