Hogy lesz valakibol ujsagnal kepszerkeszto?

Hát először is kell egy párna hozzá, amit a térdeid alá teszel, hogy ne legyenek annyira pirosak. Aztán miután végeztél az illetékes elvátrssal és megtörölted a szádat, megbeszélitek, hogy a fizetésedből mennyit és mennyi időn át kell majd visszajuttatnod neki.

Ezután még megnézik, rendesen fizetted-e a tagdíjat a pártnak, megbeszélitek, mikor lesz a következő randi és már alá is írhatod a munkaszerződésedet.

Egy szóval:

protekcióval !

Építs kapcsolatokat, különben esélytelen!

Láthatod, hogy a nagy újságoknál milyen dilettánsok írogatnak orbitális helyesírási és fogalmazási hibákkal "újságírói" minőségben - gondolom, hogy a képszerkesztéshez sem kérik majd a szakmai tudást. :)

Magyarországon általában sem, így a sajtóban sem szokás igazán megfizetni az alkalmazottakat. valamivel talán jobb a helyzet, mint az egészségügyben, vagy a közszférában, de alapvetően nem túl rózsás a helyzet. általában két féle szakmai elv alapján szokás képszerkesztőt felvenni. az egyik, hogy a sokat bizonyított, rohangálásból kiöregedő fotósokat előléptetik képszerkesztővé, hogy már ne a terepen kelljen dolgozniuk, hanem az irodában. a másik szakmai megfontolás, hogy a kezdő, vagy kevésbé jó fotósokat ültetik be képszerkesztőnek, mert ahhoz talán elég a tudásuk és a tapasztaltabb fotósok képeivel már tudnak talán bánni és esetleg még tanulnak is belőle, ha sok képet látnak a jobb fotósoktól.

ma már a szakmai szempontok egyre kevésbé érvényesülnek, így akár szakértelem nélkül is simán felvesznek embereket, mert a szakértelemmel a legtöbb helyen egyre kevésbé foglalkoznak. ideális esetben az számít, ha értesz valamennyire a fotózáshoz, meg a képszerkesztő programokhoz. a grafikus tudás is előny lehet, de képszerkesztőként nem elvárás, mert a grafikusi munka más, jóval összetettebb a képszerkesztői munkánál, ezért jobb helyen ez külön munkakör.

a kapcsolatok nyilván semmilyen munkakör esetén nem ártanak. ha sok embert ismersz, pláne adott szakmai környezetben, az mindig meg tudja olajozni, hogy bekerülj valahova, mert a sok ember több mindenről tud akkor is, ha azokat esetleg nem hirdetik meg nyilvánosan, netán még oda is tudnak hatni, hogy pont téged válasszanak más jelentkező helyett. az alkalmasság és szakértelem azért ilyenkor sem hátrány, bár sajnos sok esetben nem is feltétlenül szempont. egyre inkább normál esetben sem, nem csak ismeretség esetén.

egyre inkább be lehet hirdetés útján is, vagy akár úgy, hogy találomra elküldöd helyekre a jelentkezésed. az utóbbi időben elég sok helyre kerestek Magyarországon hirdetésben képszerkesztőket és sok helyre fel is vettek utcáról érkező embereket is. részben azért is, mert elég nagy a forgás, a legtöbben nem bírják sokáig ezt a fajta terhelést. képszerkesztőként napi 8 órában többszáz, többezer képet is előfordul, hogy át kell nézned, fel kell dolgoznod, futószalagon jönnek a cikkek, amikbe képet kell keresni, meg amiket rendezni és kezelni kell, miközben kreatívan ritkán és csak keveset tudsz hozzátenni, mert minimális a lehetőséged, hogy igazán hozzátegyél a beérkezett képekhez a válogatásban, vagy a sorrenddel, netán elrendezéssel. éppen ezért elég könnyű benne kiégni és valami mást akarni inkább helyette - főleg, mivel meg sem igazán fizetik a dolgot. egy idő után pont olyan, mint hambit sütni a mekiben...