Állásinterjún mit válaszolnátok a következőkre?

én őszintén válaszolnék, és a véleményemet írnám le.

hiába nyersz el egy munkát úgy, h hazudsz az állásinterjún, nem fogod sokáig húzni ott. Minél távolabb van a valóságtól amit írsz annál rövidebb ideig fogsz ott dolgozni, ha felvesznek egyáltalán...

Sajnos nem tudom osztani az első kedves hozzászóló véleményét.

Az a sikeres válaszoló, aki az ilyen jellegű kérdésekre és bármire minél gátlástalanabbul tud hazudni, bizonyos határ megtartásával.

Az első kérdés kifejezetten provokatív. (Jó munkaadó például az, aki nem tesz fel ilyen kérdéseket.)

A második kérdés első fele kifejezetten diszkriminatív és nagyon ügyetlenül lettt megfogalmazva.

Ma, amikor 1 millió embernek nincs kenyérkeresete, úgysem hisz el senki, hogy a jelentkezőt csak a Világmegváltás érdekli. Egyetlen motívum létezik csak: Elhelyezkedni bármi áron, akár hazugságokkal. Az lesz a nyerő, aki elegánsabban hazudik (Az érzések, gondolatok úgysem kontrollálhatók!)

Az első kérdésre mindenképpen valami s*ggnyaló blokkot állítanék össze.

A második kérdésnél pedig mellőzném a munkaadó kötelezettségeit, felelősségét, a leendő munkavállaló kvalitását, összeköttetéseit, kreativitását, szorgalmát, ügy iránti hűségét és lelkesedését emelném ki.

Első vagyok.

Én a kérdésfeltevő oldalon szoktam állni. Hidd el, aki linkel, nálunk kiesik a szórásból már az első körben.

Az első kérdés arra vonatkozik, mennyire képes csapatban gondolkodni.

A második pedig a szakmai felkészültségét tapasztalatait firtatja. Ráadásul egy két telefonnal könnyen ellenőrizhető....

Én az első kérdésre azt írnám, hogy korrekt és kommunikál az alkalmazottjaival.

A másodikra azt, hogy még nem dolgoztam projekten, ezért csak feltevéseim lehetnek, és írnék pár feltevést (kommunikáció, valaki, aki összefogja, elkötelezett csapattársak, ilyesmi, ami épp eszembe jut).

18:35-nek: Az írod a jó munkáltatóról, hogy , hogy korrekt és kommunikál az alkalmazottjaival. Van ilyen? Nem hinném. Elsősorban a korrektet. Ma már az jellemző, hogy a már rendszerváltás előtt ott dolgozó negyvenes kollegának fél órával a munkaidő befejezése előtt húsz perccel azt mondja a nyálasszájú főnöke, hogy ennyi volt, másnap már be sem kell mennie.

A kedves "háeresnek": Régi bölcsesség az, hogy bizonyos kérdéseket akkor teszünk fel, ha hazugságot akarunk hallani. Egy okos szülő nem kérdezi meg a gyermekétől, de egy okos szerető sem teszi fel a partnerének , hogy "Szeretsz-e?" Ugyanlyen felesleges a "Milyen a jó munkadó? kérdés. Mi van akkor, ha a pályázó csupa pozitívumot mond el, de nem azokat a pozitívumokat, amelyet a Ti nagyrabecsült cégetek magáról állít. Ez a szakmai alkalmasság feltétele?

Én nem azt mondom, hogy valótlan adatokat kell beírni a CV-be, és hazugságokat, kitalált dolgokat elmondani, csak azt, hogy az ilyen erősen szubjektív kérdésekre igenis lehet és kell hazudni. És ha még át is látsz a szitán, de a jelentkező a Te brossúrádat fújja, el kell fogadnod, mert a tény - a leírt - az tény. A "ha felvesznek egyáltalán..." prekoncepcionáló félmondatoddal már el is árultad empatikus készséged hiányát, mások sorsa feletti ítélkezésre való alkalmatlanságodat, illetve szakbarbarizmusodat.

Vannak ennél furább kérdések is. Pl: CORA-ban interjú

---> "mondjon 3 jó és 3 rossz tulajdonságot magáról"

Mindenképp vakerálj valamit nekik, lényeg hogy ne lássák hogy meghökkentél a kérdésen!