31 éves vagyok, de még nem volt még bejelentett állásom. Lehet egyszer majd normális életem vagy mondjak le róla?

Szerintem mar most is normalis eleted vagy csak a korulmenyek olyanok amilyenek.

En azt vettem eszre, ha az ember az anyagi biztonsagra torekszik, akkor muszaj sokat dolgozni, es tobbet keresni mint amennyi ideje van elkolteni a penzet. Persze ezzel meg a szocialis eletetol vesz el idot es energiat es az nem fejlodik, kevesebb lehetoseg van ismerkedni. Meg kell talalni az egyensulyt.

En most leszek 40, iden fogok megnosulni, 1-2 ev mulva gyereket tervezunk, van 1 autom es egy lakasom. Borzasztoan sokat tanultam es dolgoztam erte. 33 evesen jottem ra, hogy meg tobbet kell dolgoznom ha ele akarok erni valamit az eletben. Minden tiszteletem azoke akik mar korabban rajottek erre, vagy segitettek oket a szulei.

De mindenkinek egyedul a tortenete, szinte lehetetlen receptet adni arra, hogy neked mit kene tenned.

Én is hasonló helyzetben voltam. Érettségi után webfejlesztést tanultam, én nem találtam benne jó lehetőséget és kihívást, hogy tucat oldalakat gyártsak. Abbahagytam, mentem inkább egyetemre. Nem jött be a szak, mentem másik szakra. Azóta is függőben. Mindeközben laktam koliban, albérletben, otthon és nagyon alkalmi jelleggel diákmunkákat vállaltam.

Aztán közel 30 évesen lett meg az első bejelentett állásom. Így már elköltöztem otthonról albérletbe, de se barátnő, se kocsi, se lakás. Barátnő az jó lenne, saját lakás inkább onnantól érdekes szerintem. Kocsi téma viszont nem foglalkoztatott soha, nagyvárosban munkába és másfelé is simán eljutok gyalog, biciklivel vagy tömegközlekedéssel, eszembe sincs a dugóban dekkolni vagy parkolásra vadászni. Persze néha jó lenne vezetni, de minek autózgassak egyedül, így utazás közben közben mást is tudok csinálni.

Manapság annyira nem egyedi vagy problémás helyzet ez szerintem, hogy elkeseredésre adjon okot. Sőt társkeresőkön női oldalról is látom ugyanezt a jelenséget (másrészt, akik fiatalon belevágtak, egy részük 35-40 évesen majdnem ugyanitt tart, hogy hol és hogyan is kezdje újra). Ha nem vagy nagyon anyám asszony katonája, nem olyan vészes, hogy még otthon laksz, minek laknátok mindketten egyedül. A lényeg, hogy felismerted, még éppen időben, már csak akarnod kell változtatni és meg is tenni, még mielőtt tényleg késő lesz, nem pedig a jelenlegi helyzeten rágódni.

Hogy mit tegyél, azt részleges sorstársként én sem tudom konkrétan megmondani (talán más sem, mert jó esetben te ismered magad, neked kell megtalálni), de próbálkozz, lépj ki komfortzónádból, törekedj a jobbra és a fejlődésre, aztán majdcsak jön a többi magától.