Megéri gazdagnak lenni?

"ez mentalitás kérdése"

Valahonnan ismerős ez nekem. Mintha azok a szélhámos trénerek meg lifecoach-ok hangoztatnák ezt, akik a gazdagság és a siker ígéretével próbálják kicsalni az emberek pénzét. Akik azt ígérik hogy majd az ő süket dumájuk megtanít hogy legyél gazdag. Aztán ha nem megy, akkor bedobják a rég lejárt lemezt: "rossz a mentalitásod, nem akarod eléggé".

A gazdagodáshoz elengedhetetlen a megfelelő gondolkodásmód. Ha gazdag családba születtél, akkor ezt nem kell megtanulni, természetes. Ha nem születtél gazdagnak, akkor viszont meg kell tanulnod ezt a gondolkodásmódot, különben nem fogsz sosem meggazdagodni. Saját magad, a rossz beidegződéseid lesznek a gazdagodás gátjai.

Ez nem hókuszpókusz, egyszerű pszichológia.

Ha pl. nem hiszed el, hogy megérdemled a magasabb bevételt, akkor tudat alatt mindent meg fogsz tenni azért, hogy ne keress többet, ill. hogy gyorsan elköltsd a "plusz" pénzt. Nem véletlen, hogy akik a lottón nyernek, többségük néhány évvel később szegényebb, mint volt. Fejben nem tudják kezelni a helyzetet.

Ezek az oldalak nem azt fogják neked megtanítani, hogyan kereshetsz 0 munkával milliárdokat. Ilyen nincs. De nagyon nem mindegy, hogy milyen gondolkodásmóddal vágsz neki. Ha szegénységtudatos vagy, és mindig másokat okolsz a saját szegénységedért, akkor nem fog menni.

Én nem vagyok guru, csak egy olyan vállalkozó, aki sokat olvasott a témában, mert szerettem volna legyőzni a saját korlátaimat, ami a mai napig sem sikerült még teljesen.

Véleményem szerint a gazdagság nem ott kezdődik, hogy valaki kényelmesen meg tud élni a munkájából a vállalkozásából esetleg a tehetségéből.

Szilárd meggyőződésem, hogy a tisztesség és a gazdagság egymàst kioltó fogalmak.

3-as voltam.

"Szilárd meggyőződésem, hogy a tisztesség és a gazdagság egymàst kioltó fogalmak."

Hát úgy néz ki, a proletárdiktatúra mindig egy alternatíva marad.

Én úgy gondolom az arany középutat kell megtalálni.

Maga a gazdagság nem fog boldoggá tenni. Egy darabig persze élvezi az ember, de mondjuk mikor egyedül kelsz és fekszel mert nincs párod, nincsenek gyerekeid, stb, az elég szar. Főleg mikor már idősebb leszel...

Én szinte nulláról indultam, szülők nem tudtak segíteni, szakmunkás vagyok, abból is a kevésbé megfizetett.

Anyagilag viszonylag biztonságban éltem mindig, mert annyit dolgoztam hogy sose legyen gond mindig legyen tartalék. Aztán nekivágtam külföldnek a jobb fizetés miatt, és mert beláttam hogy kezdek kiégni a sok munkától, és az egészségem is rámegy. Külföldön viszonylag jól keresek, most már az a cél hogy pár éven belül hazamegyek és a félretett pénzből saját vállalkozást indítok. Amiben nem kell napi 12 órákat gürizni, nem stresszelem szét magam, persze nem is vágyom sok százezres bevételre, csak annyira hogy nyugodtan nem nagylábon, megéljek. Ne más rabszolgája legyek, ne mást gazdagítsak, ennyi. Egy picit dolgozgatni, tényleg nyugisan élni, ennyit akarok még elérni. Ezt úgy saccolom mire elérem már olyan 40 éves leszek. Hogy megéri e? Szerintem meg, addig amíg bírod tedd oda magad. Persze egészség az első, mert ha az odavan akkor már nem érte meg. Mesés gazdagságra mint írod én például sosem vágytam. Meg szerintem unatkoznék is ha nem lenne fix munkám.

Mi a gazdagság?

Milyen szempontból éri meg?

Amíg ezeket nem tisztázzuk nehéz erről beszélni...