Sok ember, hogy bírja ki, hogy évekig csak szobát bérel Németországban, Ausztriában és csak havi 1-2 hétvégére jön haza?

Én csak azt írtam le amit az ismerősi körömben látok, nincs benne semmi ferdítés.

A no.1, az Isten, az életcél a munka és a SPÓROLÁS.

Többször kérdeztem kint élőket ha hazajönnek lenne-e kedvük bulizni, szaunázni egyet, azt mondják nem, mert sokat elvisz pénzben. Mondom, akkor kimegyünk páran hozzátok, biztos vannak kint jó szórakozóhelyek. "Áh tudod mennyi a belépő? 10-15 Euro és, akkor még semmit nem ittál. Mi nem járunk itt sehova" A kör bezárult.

Én nagyon nem így élem az életem (valaki kérdezte). Eleve csak 15 napot dolgozom egy hónapban és ezzel is bőven-bőven az átlag felett keresek.

Ha már megkérdezted leírom.

A szabadnapokon uszodába járok, wellnessezni, konditerembe, pizzázni, bulizni, üljünk be ide-oda, hetente többször. Tavasztól szinte minden hétvégén grillezünk az ismerősökkel. Furikázunk jobbra-balra az országban, évente többször megyünk külföldre nyaralni.

Mikor invitáljuk a kint dolgozókat (akik régen partnerek voltak ebben), akkor a következő válaszokat kapjuk:

Most ez túl nagy kiadás lenne, ez miatt nem jövök haza, lakbért kell fizetnem, stb.

És nincs igényük semmi programra se itthon, se kint.

Kint azért nem, mert drága a szolgáltatás és nem adják ki rá a pénzt. Itthon meg azért nem, mert a hazajutás lenne költséges. És ez így megy évek óta.

Pedig nem idős, hanem 20-on éves emberekről beszélgetünk.