Tényleg rossz választás lenne a fordítói szakma?

Sziasztok! 18 éves lány vagyok, ebben a tanévben érettségizem, így itt a pályaválasztás ideje. Engem kiskorom óta a nyelvek érdekelnek. Már általános iskolában tanultam angolt és németet, gimnáziumban pedig a német helyett a spanyolt választottam, de mellette önszorgalomból sokat foglalkozom a némettel is (könyveket, cikkeket olvasok, filmeket nézek).

Ennek eredményeképpen most angolból és németből felsőfokú nyelvvizsgám van, spanyolból eddig egy közép, de a közeljövőben ebből is megpróbálkoznék a felsővel. Mindig jó tanuló voltam, a többi tárgyból sem vagyok rossz, bár a reál tárgyakból azért inkább 4-es vagyok, mint 5-ös, de az átlagom 4,7-4,8 volt mindig.

Már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy fordító szeretnék lenni, és ezért először nyelvszakra jelentkeznék (spanyol szak, angol minorral), majd a mesterképzésben megszerezném a fordítói képesítést. A BME-n olyan szakfordítói képzést is találtam, ahol egyszerre három nyelvből szerezhetném meg a fordítói oklevelet, én ezt nagyon szeretném.

Anyukám viszont hónapok óta mondogatja, hogy csalódni fog bennem, ha ezt a pályát választom. A legnagyobb baja az, hogy ez nem "hasznos" foglalkozás, mármint a társadalom szempontjából. Ő kórházban dolgozik nővérként, édesapám pedig tanár, ezért mindketten hasznos munkát végeznek, nap mint nap embereknek segítenek a munkájuk során, anyukám szavaival élve "jobbá teszik a világot."

Anyukám tőlem is elvárná, hogy hasonló segítő szakmám legyen. Azt már megértette, hogy a nyelvekkel szeretnék foglalkozni, ezért a nővér, orvos, hasonló foglalkozások kilőve (főleg hogy a kémia a leggyengébb tárgyam, és a biológia sem a kedvencem). Ezért kitalálta, hogy menjek el nyelvtanárnak, hogy legalább a tanítással hasznos munkát végezzek.

Annyira mondogatta, hogy egy időben valóban elgondolkoztam rajta, de rájöttem, hogy nem nekem való. Most is utálok szerepelni, ha valami ünnepségen beszélnem kell az iskola előtt, előtte hetekig azon stresszelek, előtte éjjel nem tudok aludni, stb. Szerintem én azt is hasonló szereplésként élném meg, ha egy osztály elé kellene kiállnom beszélni, egyszerűen feszélyez, ha néznek, ha elő kell adnom valamit szóban. Ráadásul nem vagyok egy határozott jellem, inkább félénk vagyok, nem tudom, 23 éves kezdő tanárként mit kezdenék 17-18 éves fiúkkal, ha elkezdenek keménykedni... A lényeg, szerintem nem nekem való a tanári szakma. Sokkal szívesebben dolgoznék csendben, magamban, és amúgy is szeretek szövegekkel foglalkozni.

Anyukám szerint viszont a fordításnak nincs haszna, mert csak cégeket teszek gazdaggá (akiknek a megbízásából fordítanék), de senkin nem segítek a cégvezetőn kívül. Ráadásul szerinte a jövőben feleslegesek lesznek a fordítók, mert egyre fejlettebbek lesznek a fordítógépek, szoftverek, és képesek lesznek tökéletes fordításokat végezni. Ez mondjuk elgondolkoztató, a jövőben valóban kevesebb igény lehet emberek fordításaira.

Nektek mi a véleményetek erről? Tényleg rossz választás lenne a fordítói szakma, angol, spanyol és német nyelvekkel? Lenne rá kereslet?

Előre is köszönöm szépem, és bocsánat a "regényért". :)

18/L