Mihez kezdjek magammal, ha nem akarok gyártósori operátorként, eladóként, utcaseprőként vagy építkezésen segédmunkásként dolgozni?

Call centerben sem, konyhai kisegítőként vagy benzinkutasként sem.

Milyen más lehetőségeim vannak még képzettség vagy tapasztalat nélkül? Csak ennyi? Akkor én inkább a csöves létet választom, mint ezeket a számomra teljesen érdektelen, élvezhetetlen munkákat, amitől 0-24 csak stresszes, ideges, lehangolt és depressziós lennék. Talán öngyilkos is. Soha 1 perc öröm nem szorulna az életembe, mivel én ilyen szorongós típus vagyok. Munka után, hétvégen, szabadságon is csak azon agyalnék, hogy hamarosan ismét menni kell és milyen sz*r lesz. Nem tudnék másra koncentrálni vagy élvezni bármit is.

Nem is a munkával van bajom, hanem a munkatársakkal lenne. Tudom, hogy az ilyen helyeken többségében bunkó, szemét, g**ény emberek dolgoznak, akik minden percben csak engem cikiznének és zaklatnának, hogy mindig sokat tanultam, 5ös voltam mindig mindenből és mégis ide jutottam ahova 8 általános se nagyon kell. Tuti ez lenne mindig a téma és direkt szivatnának, összefognának ellenem. Az önbecsülésem így is nulla, úgy aztán nem tudom mi lenne...nem fogom azért megölni a lelkemet teljesen, hogy tudjak kaját venni,inkább éhen döglök de komolyan. Kézügyessém is nulla szóval ez is gond..krumplit hámozni se tudok, pedig még be is vállalnám a konyhai kisegítést. Eladónak azért nem mennék, mert félénk, halk szavú vagyok, nehezen kommunikálok idegenekkel, pluszban tuti elütnék, elszámolnék valamit olyan ideges leszek idegenek előtt és az is óriási beégés, hogy ott bénázok fél órákig mindig...call center ugyanez, nem bírok normálisan beszélni olyan ideges leszek, csak hebegek-habogok, pedig egyébként nagyon bő a szókincsem és jól fogalmazok viszonylag.Csak ez az idegeskedés...

Építkezéshez meg gyenge vagyok fizikailag, a nehezebb dolgokat fel se bírnám emelni.

Szóval képességeim alapján gyári melós vagy közmunkás lehetnék csak, de itt meg a közeg megölne, mert érzelmi és értelmi képességek terén én ott kívülálló lennék...ez rögtön feltűnne mindenkinek és célba vennének a gúnyolódásokkal. Rögtön kiderülne, hogy van egy egyetemi diplomám, ami sz*rt se ér és jönnének a nagyképű, lekicsinylő beszólások nap mint nap...nem bírnám ki ezt. Nincs ezekkel az emberekkel semmi bajom, csak r**adékok, nincs bennük empátia a másik iránt...ha már nekik szar valamiért, legyen az másnak is.

Szóval nem tudom mi legyen...szakmámban nincs munka, átképzésre nincs pénzem már, szüleim nem támogatnak többé.

Mi legyen? Van valakinek tanácsa, mihez kezdhetnék? Legyek hajléktalan, nincs nagyon más út egy hozzám hasonló "életképtelen" embernek, akinek egyetlen sansza a komoly tudást igénylő szellemi munka lett volna, de 17 éves fejjel elszúrta a pályaválasztást, nem látta át mekkora jelentőségű döntést hoz, nem nézett utána a munkaerőpiaci igényeknek, egyszerűen csak úgy választott, hogy mit szeretne tanulni, nem úgy, hogy mivel és hogyan szeretne majd foglalkozni pénzkeresés céljából? Hozzáteszem akkor senki se hívta fel a figyelmét se erre sajnos, se otthon se az iskolában. És mivel későn érő típus, gyermeki fejjel gondolkozott, nem reálisan felnőttként.