Tapasztalat és végzettség hiányában milyen munkákat tudok találni, ami nem gyár vagy gyárjellegű rabszolgamunka?

Teljesen elvesztettem az ítélőképességemet azt hiszem.

Ha máshonnan nem is, erről az oldalról látom, hogy nem egyedül vagyok ezzel a problémával.

Sajnos a családi hátterem nem volt meg egy jó körülmény megalapozásához. Sem anyagilag, sem mentálisan. Itt nem azt értem, hogy hülyék, hanem abban nőtt fel mindenki, hogy robotoljanak, megkapják a fizetést és ennyi. Érettségi után dolgozni mentem, az ország másik felébe. Akkor még jó mókának tűnt, hogy kiszakadok az otthoni környezetből, világot látok, majdnem mint egy nyaralás, és még fizettek is. Egy gyár volt, de a szabadidőmet akkor még tudtam igazán élvezni mert volt. De most egyre jobban látok előre is, és majd szeretnék gyereket. Nem azért, hogy eggyel többen legyünk a világon és nem úgy, hogy mindig lepasszolom valakinek. Egy gyár mellett az nem megoldható, hogy én/mi neveljük fel, mert a 3 műszakos munkarend egy 3 éves gyerekkel( akkor már vissza tudnék menni dolgozni) nem túl család centrikus. Látom, hogy nagyon sokan megoldják ezt a problémát, de kínkeservesen.

Most Budapesten élek, szintén messze a családomtól, idegen környezet, úton-útfélen munkatársakat keresnek. Ez még jól is hangzik, csak azt nem írják oda, hogy tisztességes fizetést nem akarnak adni. Egy saját lakásban még a 80-90 ezerrel ellennék, de nincs lakásom. És, hogy ezért a pénzért, a lelkemet is eladjam a munkahelyemnek.....hát nem tudom. Igen, ilyenkor eszembe jut, hogy vannak a közmunkások nekik még rosszabb.

Számtalan állásinterjún voltam csak ebben az évben, de azt hiszem, hogy egy olyan városban ahol milliós autók rohangálnak nap mint nap, több pénz is akad mint nagyon jó esetben 100ezer Ft-os havi fizetés. És ebből még fizessek lakás...sőt csak egy szobát.

Egy gyár ahol a teszírás kimerül ezekben az igen "rafinált és furfangos" kérdésekben:

20+5; 5+20( nem vicc megfordították); folytasd a számsort: 16,23,30,.....

És igen sok emberrel találkoztam aki NEM tudta megoldani. Elővette a telefonját, hogy azon számolja ki, és azon se tudta. Volt egy "szorzás" feladat, csillaggal jelölve a művelet és megkérdezte: Ez most mit jelent? szorzást?

És a leglealázóbb amikor a fogamat összeszorítva: "igenismegcsinálom" felkiáltás után egy fekete bekeretezett részt láttam, kipontozott vonallal. Nagy reményekkel indultam neki, hogy mit kell vajon írni a kipontozott vonalra......aha.......3x futottam CSAK annak neki, hogy elolvassam a feladatot: Számolja meg a pontokat és írja a keret alá! Nem hittem a szememnek, hogy ez követelmény néven fut! Ott ültem és kerestem a kandikamerát!!! 10percig tartott, hogy rájöjjek, hogy ez tök komoly. Egy arra járó irodistától megkérdeztem, hogy viccelnek-e velem, mert ebben a szorult helyzetemben nem annyira értem ezt a viccet.

Nem viccelt!

Tök komolyan vette.

Aztán én is mikor jött egy hölgy, mivel elfogytak a helyek, velem szemben ült le. És vért izzadt, akkor sem tudta, segítséget kért.

Addigra már azt hiszem eléggé kivoltak az idegeim, hogy felnőtt létemre közel 200db pontot akarnak velem összeszámoltatni, majd ez a hölgy nem tud összeadni két számot.... (30nál egyik szám sem volt nagyobb)

És jön a feketeleves, hogy napi bejelentéssel vennének fel, nyeltem egyet...oké, kell a munka.... majd kiderült, hogy nettó 90ezer ft-ot jelent és még én intézzem magamnak az adókat! A saját fizetésemből amiből ők már egyszer valamiket levonnak!

És ilyen állásinterjúnak nevezett mókadélelőttökből több is volt az elmúlt időben. Volt olyan, hogy egy-két emberrel, volt olyan, hogy 5-6. Egy minimum volt mindenhol aki nem tudott megoldani ilyen komoly műveletsorokat. De olyan, hogy valaki tud mindent ezekből a rettentően nehéz feladatokból, olyat egyet se láttam. És néztem a "feladatlapomat", hogy vajon melyik rész az amelyiket nem lehet érteni.

Most itt nem fényezni akarom magam! Egyáltalán nem vagyok arra büszke, hogy megszámoltam 48 kipontozott vonal pöttyeit. Beképzeltségnek tűnik de én igenis azt éreztem, hogy nekem ezért fizetést kell adni, hogy én megszámoljam!

És ezt hívják követelménynek! És nem láttam olyat, magamon kívül akit azért vettem fel mert megoldotta! Hanem mert nagyjából jó! És ott az emberek nagy része olyan is sajnos, hogy tényleg nem képes többre, de a becsületére szóljon, ezt viszont tökéletesen képesek elvégezni. Nem kell mindenkinek orvosnak lenni vagy ilyesmi.

De én speciel a helyem nem találom a világban, mert nem tudom, hogy érettségivel hova kellene mennem, mert a gyárakhoz azt érzem, hogy túl sok vagyok, de mondjuk managernek meg kevés. Vagy nem tudom mert nem próbáltam.

De ha nincs diplomám, és nincs tapasztalatom, merre kellene nekem egyáltalán elindulni? Lehet, hogy tudnék, mondjuk sales manager lenni, csak a rosseb tudja, hogy az mi. De ez csak példa.

Ha már "eladtam" az életem, otthagytam a családom, a barátaim, meg mindent, úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy azt érezzem, hogy legalább megérte, nem éhbérért, ha többre is képes vagyok. csak nem tudom mi az a több. Mert a második osztályt azt nagyon gyorsan kinőttem, cirka kilenc hónap alatt.

Bónuszkérdésem:

Lehet, hogy így megy ez minden egyes gyárban, de más is találkozott ehhez foghatóval, hogy ezek a retardált színvonalú tesztek, komoly problémát, fejtörést és legfőképp stresszt okoznak az embernek, amit végül meg sem tudnak oldani? Jogos, hogy rosszul érzem magam egy olyan környezetben? És jogosan érzem, hogyha lenne tapasztalatom, sokkal színvonalasabb munkát is tudnék végezni, megfelelő fizetésért?

Csak mondom: én kaptam már annyi fizetést, amire azt mondom, hogy megfelel. Szóval nem telhetetlen vagyok de talán az eszemmel is tudnék dolgozni csak nem tudom hol.

Van olyan aki megoldotta ezt a már-már megalázásig fajult munkakeresési problémát?

( hozzáteszem, ezekkel az emberekkel nincs bajom, beszélgettem velük, egész jókat, tanultam is talán egynémelyiktől, nem ezeken az embereken van a hangsúly, hanem a munkaadók hozzáállása, és a munka körülménye, amit ezálltal megteremtenek. )

Egyébként művész vagyok,(nem dicsekvés, hanem így kell engem elképzelni) és szeretnék alkotni! Képes vagyok alkotni! Akár a semmiből is valamit! De az, hogy egész nap ugyanazokat a termékeket nézegethetem nyereményként, mert összeadtam, vagy összeszoroztam két számot, sőt felismertem a szorzásjelet(!!!???WTF!!!) az jobban lelomboz mint bárkit. És igen, most is egy gyárban dolgozom, éhbérét, mivel nincs félretett pénzem, amiből elmehetnék iskolába, és mivel nonstop ott kell nyomni hétvégén is, ezáltal időm sincs elmenni továbbképzésre.

Köszönöm ha elolvastad, és érdemben válaszolsz rá, de ha nem olvastad el, akkor is írhatsz hozzászólást, amiben elmeséled azt a helyzeted ami a szívedet nyomja, mondjuk egy érdekesen sikerült felvételi, vagy egy "jellegzetesség" a munkahelyedről, hogy egyáltalán legyen erőm felkészülni a továbbiakra.

Kisregényre is kíváncsi vagyok, ha valakinek úgy sikerül!