Aki dolgozik az nem ér rá pénzt keresni?

Ez pontosan így van, kivéve akkor ha valamelyik gyorsan fejlődő ágazatban melózol programozóként, hálózatépítőként, orvosként, mérnökként... őket mondhatni megbecsülik, van olyan, hogy szamárlétra, a fizetésük nő a tapasztalatukkal.. nem mondom, hogy időarányosan, de nő évről évre.

Betanított munkások 99%ából 10 év múlva is betanított munkás lesz ugyanannyi bérért.

szakmunkásokból, szintúgy. talán ott egy fokkal jobb a helyzet.

Ezért mondják azt, hogy vállalkozni kell, mert míg az időddel más várát építed, addig a te várad nem épül.

"Aki dolgozik az nem ér rá pénzt keresni?"

Attól függ, mit dolgozik.

"Munkával nem lehet pénzt keresni."

Programozói, fejlesztői, mérnöki munkákkal azért elég szépen keresnek egyesek.

De!

Alapvetően ennek a két mondásnak az a lényege és igazsága, hogy a MUNKÁSEMBER, a DOLGOZÓ/ALKALMAZOTT ROBOT nem keres jól, nincs elég pénze, sem szabad ideje és aki a legjobban kihajtja a belét ebben a társadalomban, akit a legjobban kihasználnak azt honorálják a legalacsonyabb fizetéssel és a legkisebb megbecsüléssel!

Vegyünk egy egyszerű, összehasonlító példát:

Gyári szalagmelós 12 órában monoton termelő munkát végez állva (pisi-cigi-kaja szünet csak engedéllyel és csak meghatározott rövid időintervallumban - akkor is, ha neki más lenne a biológiai szükséglete, de xarnak rá, biorobot, könnyen pótolható), vidékről ingázik napi 2 órát pluszban. Magánélete nulla, szabadnapjain hulla, átalussza az egészet és hiába kínálnak neki több túlóráért több bért, fizikailag nagyon gyorsan tönkremegy, költheti gyógyszerre, kezelésre, kiég, zombivá lesz, családi élete is darabokra hullik. Pénztelen.

Átlagos programozó, villamosmérnök stb. napi 8 órában kényelmes körülmények, magas fizetés, juttatások, bónusz közepette szellemi munkát végez úgy, hogy közben jut ideje mindenre: facebook, gyak, ebédidő, emberi szükségletek kielégítése, család, buli, nyaralás stb, nem szakad bele. Ő már megteheti.

Tiszta munkaóráját, fizikai igénybevételét tekintve SOKKAL kevesebbet dolgozik, mint a szalagmelós, mégis többszörösét viszi haza a keresetének, mert igazából nem a munkájával, hanem a különleges szakképzettségével, piacképes szaktudásával, magas kvalifikáltságával nehezen pótolható munkaerőt képez, ezáltal nagyobb megbecsülésnek örvend. Anyagilag is.

Mindkét dolgozó a lehető legtöbbet nyújtja a saját munkahelyén, munkaterületén az elvárásoknak megfelelően teljesítve: a fizikai dolgozónak/munkásembernek még sincs elég pénze és soha nem is lesz annyi fizetése, hogy emberhez méltó életet éljen, ha csak nem vállalkozik, de akkor meg a fizetnivalók és más problémák kötik le a szaki idejét.

Nem sajnálom a sok pénzt a programozóktól, tisztelem őket a tudásukért, kapjanak havonta akár 3 milla fizetést is, DE a legnehezebb, fizikai vagy alacsonyabb beosztású egyéb dolgozó embereknek, alkalmazottaknak is járna/illene legalább annyi fizetést adni, amennyiből normálisan meg tudnának élni (értsd a kaján, lakhatáson kívül gyereknevelésre, kultúrára, szórakozásra, nyaralásra). És ha egy kicsit emberszámba vennék a melósokat is, erkölcsileg és anyagilag megbecsülve, több szabadidőt adva, emberi körülményeket, akkor egészségesebben, jobb közérzettel sokkal jobban teljesítenének - mindenkinek megérné.

De nem, a gazdagok kapzsisága határtalan!

Persze, mindig azzal jönnek, hogy akkor legyen mindenki programozó, de képtelenek felfogni, hogy ebben a társadalomban mindenkinek helye van és csak együtt működhetnek jól a dolgok. Akkor, ha minden poszton van ember. A programozóin, de a kukásautón is....