Kimennétek külföldre dolgozni, feladni mindent, akkor is, ha eleinte csak alja munkát kapnátok?

A kérdés az, hogy mersz-e ekkora lépést tenni a saját életed érdekében, vállalva a rizikókat?

Miért kéne mindent feladni? A család és a barátok akkor is ott lesznek, ha hazajössz vagy hazalátogatsz, nem tűnnek el az életedből. Akkor adnád fel, ha úgy mennél külföldre, hogy soha nem is térnél vissza és nem tartanád a kapcsolatot senkivel.

Jó lenne tudni hány éves vagy, és hogy mi a cél a külföldi munkavállalással. Ha fiatal, szakma nélküli és pl. az angol nyelv miatt mennél, számomra nem kérdés, én minden további nélkül mennék. Ha idősebb, szakmailag tapasztalt vagy és egy új élet reményében mennél, hogy majd ott jól keresel egyszer, családot alapítasz, nos, ezt valóban nehezebb elérni, de én még ekkor is szó nélkül pakolnék.

Valamint érdekelne, hogy mit értesz "alja munka" alatt. Én eddig soha nem találkoztam olyannal, hogy sz*arlapátolásra, vonatsín vagy utcatakarításra keresnek külföldi embert pl. Németországba. Persze, nyilván ilyen munka van ott is, de azért javarészt a munkaerőközvetítő cégek/portálok hirdetései inkább takarításról, beteg- és gyerekgondozásról, felszolgálásról szólnak (ezekkel találkoztam többnyire). Én spec. ezeket nem tartom alja munkának, hiszen itthon is léteznek ezek az állások szép számmal.

Az, hogy eleinte kevés a fizetés, mindenhol így van. Oda ugyanúgy "be kell dolgoznod" magad, az meg a másik, hogy azért h valami működjön vagy jó legyen, ugyanúgy áldozatot kell hozni, kompromisszumot kötni, de ezzel itthon sem lennél másként.

Ha lenne lehetőségem én mindenképp utaznék (bárhová /persze nyelvtudástól függően/, hiszen a munka csak munka, el kell végezni, és én hoznék annyi áldozatot, hogy eleinte szenvedjek kicsit a saját boldogulásom érdekében.

Annyit még mindenesetre tanácsolnék, hogy a legjobb ha hivatalos munkaerőközvetítő által mész külföldre, nem valami nevesincs cégecske által, mert kevesebb a kockázat. Múltkor volt a FélKettőben egy pasas aki elmondta hogy törvényileg/jogszabályilag a munkaerőközvetítő pl. sosem kérhet tőled pénzt, sem adminisztrációra, sem semmire, pláne ilyenre hogy "fizess be ennyit vagy annyit és mi szerzünk neked melót". Ezeknek a dolgoknak jó utánajárni.

23/L

Előző, 12:30-as vagyok..

Értem. Így tényleg nehezebb eldönteni, ha egyáltalán nem akarsz visszajönni. Így valóban fel kell adni a barátokat, a családot is részben, mert mégsem lehet rendszeresen hazalátogatni, ha az ember építgetni szeretné az életét.

Nos, ezesetben csak annyit tudok tanácsolni, hogy gondold végig, mennyire szeretnél kimenni, és mennyire fontosak az itteniek. Fontosabb a saját életed, boldogulásod, vagy maradsz egy olyan helyzetben, amiből szeretnél "kitörni" (gondolom, különben nem rágódnál a kérdésen). Nem lehet könnyű, nem irigyellek.

Megint én vagyok.. bocsi, csak nem válaszoltam teljesen a konkrét kérdésedre.

Szóval, szerintem, ha fontos neked az hogy ott kezdj (új) életet, akkor vállalni kell a rizikót, hogy netán olyan melót vállalsz, ami nem éppen az elképzeléseidnek megfelelő. Minden helyen alul kezd az ember, persze nézőpont kérdése, de senki sem kezdi a karrierjét vezető pozíción. ha pedig már ott vagy, akkor onnan könnyebb másik irányba nézelődni,mint innen rágódni.

Köszönöm a pontokat :)

Valóban nehéz, talán azért mondtam eleinte h én szó nélkül pakolnék, mert még nem is gondoltam bele ennyire mélyen.

Most az én fejemben is gyűlnek a kérdések, mert nekem az álláskeresés okoz gondot itthon, és annyival egyszerűbbnek tűnik azt mondani, hogy összepakolok és viszlát, hogy az ember talán fel sem fogja, miről is kell döntenie.

Mondjuk én csak dolgozni mennék külföldre, és ha netán akkor alakulna úgy az élet, lehet kint maradnék..

ezek után mindenképp végig fogom gondolni rendesen is.

Neked pedig kívánom, hogy a döntésed a legjobb legyen számodra.

Szia!

En megtettem. Igaz. En ugy jottem ki, hogy csak 6 honapra jovok nyelvet tanulni (Anglia). Aztan itt ragadtam. Otthoni szemmel talan meg most is aljamunkat vegzek, mert egy etteremi konyhan dolgozom asszisztenskent mar 10 honapja, de nekem nem tunik annyira rossznak, mert a munkakorulmenyek jok es a fizetesembol is vigan kijovok. Csak tenni kell a dolgod a legjobb tudasod szerint es akkor az ido mulasaval feljebb lehet lepni. En is ellatok mar pl a beosztasomnal magasabb teendoket is ha a szukseg ugy hozza, mert a feletteseim biznak bennem es tudjak, hogy kepes vagyok ra. Es jovo szeptembertol megyek college-ba is, mert a munkahelyem is tamogat es utana feljebb is konnyebb lesz lepni. Mindig csak az eleje a nehez. Aztan ott is megismered azokat az embereket akik majd a kapcsolati tokedet jelentik es segitenek az elorejutasban. Szep lassan gyokeret eresztes es kialakul a sajat eleted. Magyarorszagot soha nem fogod elfelejteni, mert nem is lehet. Es nagy az eselye annak is, hogy orokre hianyozni fog. De ettol meg lehetsz boldog mashol az eleted hatralevo reszen, csak benned lesz az az erzes. Nem konnyu a dontes, de mindenfelekeppen megeri, ha van ra lehetoseged, mert te csak gazdagodni fogsz tole (nem csak anyagilag ertem) es ha egyszer megis meggondolnad magad, akkor Magyarorszag mindig ott lesz es barmikor hazaterhetsz...

Udv.