Pályakezdő közgazdász, aki nem szereti a szakmáját? Lent

Másfél éve végzett közgazdász vagyok, pénzügy-számvitel szakirány, Budapesti Gazdasági Egyetem. Felsőfokú angol nyelvtudás+ ukrán nyelvtudás ( nagymamám ukrán volt, szóval eltársalgok ezen a nyelven, és még oroszul is)

Nem érdekelt soha, anyámék erre terelgettek, én meg mint a birka mentem. Ha jobban belegondolok, amióta végeztem, nem találom a helyem. Mindig csak a következő vizsgáig láttam, majd az meglesz, aztán megint a következő jött, megint arra készültem, és most, hogy vége lett, nincs mi motiváljon. A könyvelésnél halálra untam magam, az államháztartási résznél még jobban, a vállalkozási rész még elment,de csak úgy, mint amikor valakit kínoznak, és az egyik kínzóeszköz kevésbé fáj mint a másik. PEdig már kezdeni kellene valamit magammal. Most 220 bruttóért vagyok vidéken, gazdasági ügyintéző, de már most úgy érzem magam, mint egy 70 éves, pedig még csak 26 leszek. Tényleg nem motivál semmi, és hiába nézegettem Bp-n is, mind csak ilyen olyan accountant meg mindenféle angol nyelvű pozíciókkal, amihez kell a gazdasági végzettség, keresnek meg.

Emberekkel szerettem foglalkozni, kézműveskedtem, 10 évig táncoltam, középiskolában emelt irodalomra jártam, pörögtem ezerrel. Most meg...áhh. Az a gond, hogy ahol lakom, nagyon továbbtanulni sincs mit.

Pedig tudom, hogy ezzel a végzettséggel és nyelvtudással nagy jövő állhatna a pályán előttem, de nem akarom. Teljesen más beállítottságú vagyok. Gyűlölöm az irodai munkát. ( Még mielőtt valaki letámad a keserűságáben, hogy akkor el lehet menni sorra három műszakban, suli mellett anno dolgoztam olyan helyen. Sz@r. Tudom. És sajnálom is aki olyan helyen dolgozik, de az én problémámat, hogy nem szeretem a szakmám, az még nem abszolválja, hogy másnak rosszabb)