Miért nem kérdezik sosem egy állás betöltése során, hogy milyen tanulmányi eredménnyel végeztél az egyetemen?

Mert a tanulmányi átlag érdektelen, aminek volna értelme hogy milyen tanegységeket teljesítettél és miből mennyit kreditet.

Igazán informatív viszont inkább az, hogy milyen diplomáid vannak, vannak-e publikációid, miből írtad a diplomamunkádat, tudsz-e angolul.

"Egy jobb tanuló bármilyen körülmények között jobban fog teljesíteni a szakmájában, mint a rosszabb."

Ez komplett hülyeség. Attól, hogy valaki bebiflázza az egész tananyagot, még simán lehet, hogy a valódi szakmához semmit nem ért, mert nem érti meg az összefüggéseket, vagy csak simán lassú, antiszociális, stb.

A tényleges, munkában hasznosítható tudás számít, azt pedig nem a diploma jegyei mutatják elgjobban.

"Egy jobb tanuló bármilyen körülmények között jobban fog teljesíteni a szakmájában, mint a rosszabb."

Huh, én inkább azt mondanám, hogy a jó tanulmányi eredmény és a jó munkavégzés semmilyen összefüggésben nincs egymással.

A mi logikánk szerint azt kéne választani a dokik között is, aki túl van sok való életbeli műtéten, és azokkal sikeresen megbirkózott, még akkor is ha amúgy csak bukdácsolt az egyetemen. A színötös tanuló a színötöseivel együtt simán lehet, hogy kevésbé tud műteni, és akkor a sírodra teheti a summa cum laude diplomáját.

"Az iskolai évek is egyfajta munkaként foghatók fel. Ott az a dolgod, hogy tanulj. Ha valaki ezt nem tudja megtenni érdemben, miért tudna jobb teljesítményt nyújtani, mint aki kiválóan végzi ezt?"

Mert a való munkában nem a magolásra, biflázásra, szó szerinti betanulásra van legtöbbször szükséged, hanem az összefüggések átlátásra, gyors felfogóképességre, talpraesettségre, hogy tudd is használni a tudásod.

Úgy 10-15 éve már hogy megváltozott a világ, manapság sokkal egyszerűbb bármilyen tudásnak utánanézni, így sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy ki tudod-e találni, hogy melyik lenne a legjobb megoldás, eléggé gyorsan forog-e az agyad.