Nevetséges állásinterjúk?

Sajnos a multik ragaszkodnak a HR-es létéhez, és szerintem is a legnagyobb marhaság, semmi értelme.

Tanítják nekik az egyetemen, hogy hogyan kell állásinterjúztatni, pl. a kedvencem a sorold fel 3 rossz tulajdonságodat. Aki ezekre nem készül fel, lehet bármilyen jó szakmailag az első rostán kiesik.

Sokszor értelmetlen s megalázó. Sajnos ezeken végig kell menni, én is kerestem gyes után 1 évig állást, és sokszor már a határán voltam, hogy feladom, annyira elegem volt belőlük.

Először is bele kell menni minden hülyeségbe, de ha nagyon érzed, hogy már megvan az ember, akkor nyugodtan állj fel, és kérd ki magadnak az időpocsékolást és megalázást.

Nekem az volt a kedvencem, amikor a Fejérvíz hirdetett, és kézzel írt önéletrajzot kértek. Felhívtam őket, azt mondta a nő, hogy nem tudja miért így adták fel a hirdetést, nyugodtan küldjem e-mailben. Elküldtem, nem reagáltak. 2 hét múlva bevittem kézzel, 1 óra múlva felhívtak. Na, gondoltam ez volt az első szűrő, de tévedtem. Életem legrövidebb állásinterjúja volt. A nő ott vette elő az önéletrajzomat, és megkérdezte, maga akkor még ilyen munkát soha nem csinált? Mondtam, hogy konkrétan ilyet nem, de elkezdtem sorolni a korábbi pénzügyes tapasztalataimat, de már ott láttam, hogy tök hiába. El is köszönt tőlem. Utólag már nagyon bánom, hogy nem olvastam be neki, hogy 2 órába tellett lekörmölni gyöngybetűkkel az önéletrajzot, meg behoztam a helyébe, akkor már minimum annyi fáradtságot vehetett volna, hogy elolvassa, vagy ha már rég megvan az ember, kérhetett volna elektronikus önéletrajzokat is. Legközelebb esküszöm mondani fogom. És tuti, hogy többet nem küldök be kézzel írt önéletrajzot. A grafológia is egy szakma, nem tudom miért hiszi egy-két önjelölt főnök, hogy majd ő az alapján kielemzi a jelöltet.

AC-n is alázzák az embereket rendesen, én azt is megfogadtam, hogy nem megyek olyanra soha többet.

Egy pesti cégnél voltam egyszer, egy egy órás angol telefonos interjú után. Egy napos AC volt, ahol csak egymásra vártunk, de én 1 óránál többet nem szerepeltem. Aztán mondták, hogy aki ezen átmegy, azzal még beszél a szakmai vezető. Konkrétan olyan állás volt, amilyet már csináltam, pont ugyanolyat. Mégis kiszórtak, mondván, hogy nem vagyok elég magabiztos. Amúgy meg 3 körös ilyen komoly interjú egy sima pénzügyi adminisztrátornak, hát komolyan, a miniszterelnöki kiválasztás nem ilyen komoly. És hallottam több embertől is, hogy nem sikerül nekik, kiválasztják a legnagyobb léhűtőket.

A kérdésedre válaszolva: nem voltam még hasonló interjún.

DE látszik hogy legtöbbeteknek fogalma sincs milyen egy hr szakma.

Rengeteg területe van a hrnek, én is egy területén dolgozom, ha úgy tetszik backoffice.

Soha nem mennék toborzás területre, oda tény, hogy elég a dekoratív megjelenés, viszont szomorú, hogy úgy alkottok véleményt egy területről, hogy nem ismeritek, csak a felszínt.

Mint munkavalló írom, hogy én is találkoztam jó pár HRessel, mind interjún, mind karrier workshopokon, és mint mindenhol ott is bőven vannak kóklerek, vagy olyan emberek, akik nem oda valók (mint igazából mindenhol). Attól függetlenül egyrészt nem mind olyan, mert találkoztam olyan HRessel is, aki úgy tudott egy workshopon negatív visszajelzést adni, hogy nem érezted utána szarul magad, hanem még jó élményként is maradt meg a nap, és azért erre aztán tényleg nem mindenki lenne képes.

Egyébként teljesen logikusan szerintem, ha én interjúztatnék, akkor én se szívesen dolgoznék olyan emberrel, akin látszik, hogy lenézi a munkám, és azt is unja, hogy be kell mutatkozni. Ahogy mondjuk HVG állásbörzén is találkoztam olyan standdal, ahol a tájékoztatás is nehezére esett a kiállítóknak, halálra unták az egészet, engem meg ez elgondolkodtat, hogy mennyire is lehet jó az a munkahely...

És nyilván én is találkoztam olyan interjúztatóval, aki azért felvitte a vérnyomásom a stílusával, stb., de attól még nem engedhetem meg magamnak, hogy így álljak hozzá a többi interjúhoz vagy szakmabelihez is, mert magamat fogom akadályozni, és nem őket igazából.

1 éve diplomáztam, azóta próbálok elhelyezkedni, de semmi.

Sajnos a tanult szakmám nem sokat ér. Jól hangzik, de ennyi. Arra elég, hogy ha kérik hogy legyen diplomád akkor van de ennyi. Van ECDL vizsgám, excel, word, powerpoint nagyon jól megy plusz van egy angol középfokú nyelvvizsgám. Gondoltam ezzel találok majd állást mint titkárnő, asszisztens, adminisztrátor. Talpraesett vagyok, precíz, határozott, de nincs tapasztalatom mivel pályakezdő vagyok. 3,5 évet diákmunkáztam, de az kevés.

Rengeteg helyre beadtam már az önéletrajzomat, sok helyre be is hívtak interjúra. De tényleg azt látom amit előttem írtak, hogy az önéletrajzomat el se olvassák. Irreális dolgokat várnak. Meghirdetik úgy az állásokat, hogy az se derül ki melyik céghez adom be a pályázatot, mert úgy körül van írva, hogy pl kereskedelmi cég keres általános irodai adminisztrátort, most én ebből honnan tudjam hogy az adott városban éppen melyik cég lehet az. Beadom a pályázatot, mert mit veszíthetek.. felhívnak, ha egyáltalán reagálnak bármit,mert sokszor még azt se. Szóval telefonban közli velem valaki hogy "ő XY a ...Kft-től jelentkeztem hozzájuk adminisztrátori állásra, aktuális még az álláskeresés?" Erre már rutinosan rávágom hogy persze, közben pörgetem az agyamban hogy egyáltalán hallottam e bármit az adott cégről, persze beadok heti 5-6 helyre, jó esetben csak 2-3 hét telik el mire hívnak, naná hogy emlékszem. Na mindegy továbbra is úgy teszek mintha teljesen konkrétan tudnám miről van szó, megbeszélünk egy időpontot. Miután letettem a telefont bepattanok a gép elé és igyekszem a cégről megtudni valamit, amit találok, hogy mikor odamegyek akkor a szokásos "Mit tud, mit hallott a cégünkről, annak tevékenységi köréről?" kérdésre valami frankó választ tudjak adni. Jó esetben találok is valamit. Aztán persze végigzongorázzuk az önéletrajzomat. Tudom ilyenkor az a lényeg hogy tudjam mit írtam és nemcsak összekamuztam valamit, illetve hogy lássák nem 4 óra alatt írtam meg az önéletrajzot hanem fejből is el tudom értelmesen mondani ki vagyok mi vagyok mit tudok. Igyekszem barátságos lenni, nyílt, kommunikatív, hogy lássák nem vagyok egy tejbetök aki 2 értelmes mondatot nem tud kinyögni. Aztán jönnek a mik a céljaim, milyen munkát keresek, hogy látom magam 10 év múlva típusú kérdések.

Persze ez a menete én értem, nekem sokszor az infok elhallgatásával van bajom. Hogy vállaljak el valamit, vagy hogyan mondjam azt teljes magabiztossággal mikor megkérdezik a végén hogy "Szeretne e itt dolgozni", hogy igen akarom, ha nem tudok alapvető dolgokat. Pl fizetés. Na ez az ami igazán kiakaszt, hogy miután a vérképemen kívül mindent kiveséztünk, akkor ne az legyen már hogy ha a fizetés halvány körvonalait szeretném kitapogatni akkor én vagyok a sátán.. Imádom mikor mindent megbeszéltünk és eljutunk a fizetéshez akkor jönnek azok a kacifántos körmondatok, hogy "Ez egy új pozíció, még nem körvonalazódott teljesen mennyit akarunk fizetni" vagy "Eddig 1 ember végezte csak ezt a munkát, most hogy ketten lesznek még át kell gondolni a költségvetésünket, de biztos meg tudunk állapodni" esetleg a "Ezt a könyvelőink majd pontosan kiszámolják ha úgy döntünk felvesszük". Nem forintra pontos összeget akar az ember ilyenkor csak egy körülbelüli összeget. Voltam olyan helyen ahol tulajdonképpen autószalonba recepciós kellett, nem is titkárnő, aki fogadja a vendégeket, kávét főz nekik, közbe ha nincs senki postát bont, ezt azt adminisztrálgat, de inkább a kirakat ember akivel először találkozik az ügyfél, mindezt nettó 130-150ért...máshol meg masszív irodai háttérmunkáért jó ha adnak nettó 80at. Elég nagy a szórás, néhol a 65-re azt hiszik bőven jó fizetés... honnan tudjam az adott cég éppen mit gondol ha nem kérdezek rá..

Velem van a baj? Régen megvolt hogy ezt várjuk a munkavállalótól, ezt kell csinálni, heti ennyi óra, ettől eddig naponta, ennyiért... és akkor mindenki tudta mire számíthat, most meg...