Jól tette, hogy elvállalta a munkát ilyen feltételek mellett?

A párom közlekedésmérnök, 2 évig dolgozott egy cégnél, de a cég felbomlott, ezért kirúgták november közepén. Mérnöktanár msc-t csinál, mert a korábbi munkahelye rugalmas volt és mellette részmunkaidőben szeretett volna tanítani.

November közepe óta keresett munkát, de a városban, ahol lakik nincsen túl sok munkalehetőség, így muszáj volt Budapesten nézelődnie. Fel is vették egy helyre, a korábbi munkahelyén br. 285 000 Ft-ot kapott, így br. 300 000 Ft-ot mondott az interjún, de ma volt aláírni a papírokat, holnap kezd és csak br. 220 000 Ft-ot adnak neki az első 3 hónapra, azt mondták, hogy a 3. hónap végén majd még visszatérhetnek a fizetésre, de a cégnél inkább a több cafetériát részesítik előnyben. Ő kevesli ezt, hiszen ennyi pénzből lehetetlen felköltözni Pestre, naponta ingáznia kell vonattal 200 km-t oda, majd vissza és ami a legrosszabb, hogy 3:50-kor kell kelnie, mert a későbbi vonattal nem érne be 8-ra. Kérdeztem tőle, hogy miért nem beszélte meg, hogy járhasson 8:30-ra, akkor elég lenne 5-kor kelnie, de azt mondta, hogy nem akar már a kezdetekkor problémás lenni.

Korábban, mikor huzamosabb ideig 5-kor kelt és későn ért haza, akkor is nagyon fáradt volt, félek, hogy ez a sok korán kelés nagyon megárt majd neki. Szerintetek jól tette, hogy elvállalta? Azt mondja, hogy muszáj volt, mert csak február közepéig jár neki a munkanélküli és majd "nyitott szemmel jár", hátha talál jobbat. Egyébként a munka jó, tetszik is neki, holnap már kap szolgálati telefont, laptopot, illetve külföldi konferenciákra is jár majd, ami különösen tetszik neki, mert szeret utazni, de ennyi pénzből lehetetlen felköltözni Pestre, illetve a konferenciákra való kiutazás és érkezés is korán, illetve túl későn lesz, így az alvást max. hotelben vagy esetleg egy ismerősénél tudná megoldani (de az ismerősére nem számíthat mindig).