Mennyire tud egy pszichológus megélni Magyarországon?

Először azt kellene tisztázni, milyen pszichológus szeretnél lenni, mert a pszichológián belül számtalan terület van, amire szakosodni lehet. Ezáltal nagyon sokféle munkakör létezik, és nem töltheted be mindegyiket ugyanazzal a végzettséggel.

A kérdésed alapján valószínűleg te a terapeutára gondolsz. Ebben az esetben érdemes valamit tisztázni: frissen végzett pszichológus az, aki a mesterképzést (MA) elvégezte. Ő még nem terapeuta, nem is tarthat terápiát. Saját vállalkozásba nem igazán lehet kezdeni ilyenkor. A mester után van lehetőség (és szükség is) szakirányú továbbképzések, módszerspecifikus képzések elvégzésére. Emellett több olyan terület is van, a terápia ilyen, ahol kötelező önismereti terápiára járnod neked is, mint kliens, ez a saját pénzedből és idődből megy (150 óra elég sok és drága is). Nekem van egy oktatóm az egyetemen, aki 40 évesen jutott el odáig, hogy végre magánrendelése lehessen, pedig a kezdetektől az volt a terve. Úgyhogy nem olyan egyszerű a dolog.

A kereslet, foglalkoztatottság, fizetés és minden egyéb dolog attól függ, pontosan mivel is akarsz foglalkozni. Terápián belül is nagyon sok minden van, de azon kívül is.

Kórházban, rendelőkben, sulikban, börtönökben a pszichológusok jogállása közalkalmazott. Nem tudom ezekről a bérekről mennyit tudsz, de kb. a béka feneke alatt vannak 2 méterrel.

Maszek rendelő nyitásához meg nem kevés tőke kell, meg jó sok idő, míg beindul,és elég kuncsaft lesz a fenntartásához.Meg ez ugye, nem 23 évesen fog összejönni, hanem ha elég tapasztalatot szerzel, szakvizsgázol, 35-40 éves korodban.

Hogy mire lesz 10 vagy akár 2 év múlva is kereslet, ahhoz a Jóistenkét kérdezd, ő a kompetens a dologban, ezt élő ember nem tudja elmondani neked.

A barátnőm gyermekpszichológus.

Egyetem után még évekig járt szakvizsgára (tandíjat kellett fizetnie)- eközben szerzett hasznos szakmai tapasztalatot és gyakorlatot a területén (kóórház- gyremekpszichiátriai osztál- közalkalmazotti fizetésért).

Anyagilag ez nem az álommeló, szakmailag viszont rengeteget tanult (náluk pl. voltak konferenciák, továbbképzések, amiket részben vagy egészben a munkahely támogatott akár anyagilag, akár időben).

Kb. 5 év után, szakvizsga után betársult először egy már meglévő rendelőhöz/vállalkozáshoz.

Jelenleg teljesen reális a 7-8-10 eFt/órás munkadíj. Kezdetben ebből ugye részesedett a rendelő tulajdonosa is viszont anyagilag már jobb helyzetbe került- ekkor még megvolt a közalkalmazotti státusza és volt vállalkozóija is (én készítem évek óta a bevallását)

Nagyjából ezt a gyakorlatot követik sokan a munkahelyén.

Amikor már életkorban, tapasztalatban, anyagiakban elért odáig, hogy teljesen önállósodjkon (pl. elég tőke egy lakás/iroda/rendelő bérleményre, képesnek lenni a járulékokat minden hónapban fizetni stb.)- akkor előszö9r részmunkaidős lett a közszférában, lazább időbeosztással (ő pl. többféle intézménybe járt- iskola, nevelési tanácsadó stb.- illetve van olyan képesítése is, amellyel szakértő lehet bizonyos eljárásokban).

Jelenleg 35-40 közötti, a bevételeinkek több, mint 80%-a származik az egyéni praxisából, a közalkalmazotti státuszát tanácsomra az adó- és járulékfizetés optimalizálása miatt tartotta fent.

Nagyon jó ötlet pl. ha le tud ilyen szakember is szerződni egészségpénztárral (sokan céges kafetériában kapnak ilyen keretet és jó, ha a vállalkozó tud olyan számlát adni, amit EP-re el tud számolni), illetve már ő is gondolkodik abban, hogy néhány éven belül maga mellé vesz olyan pályakezdőket, mint amilyen ő volt annó a főnöke magánrendelőjében.

A jó szakember (szinte szakmától függetlenül) meg tud élni. Folyamatos képzésre-továbbképzésre minden területen szükség van.

Pályakezdőként elsősorban a jó referencia, szakmai tapasztalat szerzése lenne elsődleges (szakvizsgához is igazolt klinikai gyakorlat kell, azt nem tudod magadnak leigazolni!), utána érdemes a magánrendelő felé elmozdulni.

MA diplomával közalkalmazottként dolgozom (gyerekotthon), 116ezret kapok + kafetéria (8ezer). Elég halvány, emiatt ki is megy Angliába köv. hónapban, ahol úgy 7x ennyit kaphatok. (Egyébként az én fizum még így is soknak számít mivel a kórház pl. nem fizet bérkiegészítést, mint a szoc. szféra)

Ha elvégzem a szakképzést, ami még 4 év és feltétele a terápiás munkának, akkor egy idő után elkérhetek úgy 8-10ezret óránként itthon, de ez nem mostanában lesz. Sok pénz, és szerintem nem is jó 20onévesen megcsinálni, én se mennék 20onéves terapeutához.

a pszichológia csodálatos, egy percre sem bántam meg, hogy ezt választottam, de ahhoz, hogy végigcsináld rajongani kell érte, rengeteg a nehézsége az egyetemen is és az életben is, de én azt mondom megéri.

Nem akadékoskodni akarok csak leírni. Sokszor elegem van amikor az emberek panaszkodnak, hogy egy 100 ezer vagy kicsit a fölötti fizetés milyen rossz. Én annyitól már gazdagnak érezném magam. Én természettudományos végzettségel egy évig voltam munkanélküli és mostmár öt éve részmunkaidőben dolgozom és 45 ezer Ft ot keresek. Az ország másik felébe is elmentem volna a 60 ezer Ft-os szakmai közmunkáért. Nagyon sokat dolgozok ingyen. Most azért küzdök, hogy felvegyenek minimálbéres közmunkára ahol ugyanazt csinálhatnám, mint eddig ingyen, egy kicsit hatékonyabban több idő ráfordítással. És ezzel már nagyon boldog lennék.

A kérdező válaszolva reagálva: Szinte semmivel se tudod, hogy meg tudsz-e élni belőle majd a jövőben.

Az orvosival biztos el lehet helyezkedni, meg nyilván közgazdász sulival is jobbak a lehetőségek. De ha mindenki ezt a pályát választaná akkor ebből is túltelítettség lenne.Sőt akár lehet hogy lesz is a jövőben. Elméletileg sok olyan ember van ma aki nem jut pszichológushoz, pedig kéne neki. Én is sokáig éltem így. Lehet reménykedni, hogy a jövőben az javulni fog. Stb. Szóval a te döntésed, csak tudd, hogy bármivel nagyon nehéz elhelyezkedni manapság.