Mi volt nektek nehezebb? Az iskola vagy a munka?

Iskola után szembesülni azzal, hogy amire éveket pazaroltam nem ér semmit a munkaerőpiacon, mivel nincs rá kereslet. Tök 8, hogy én szeretem e csinálni, jó vagyok e benne vagy sem... és, hogy minimálbéres betanított munkás lettem. Amit nagyon el szerettem volna kerülni.

Emellett rájönni arra, hogy a szakma 1 dolog, de hogy el is érj benne valamit, ahhoz kell egy hatalmas nagy önmarketing tudás (már ha nem alulfizetett alkalmazotti létben gondolkozol), na ezt a tudást nem adják át az iskolapadban, sőt még csak meg se említik a létezését.

Nekem határozottan könnyebb a munka.

Voltam már pénztáros, vevőszolgálati pultos, voltam telefonos ügyfélszolgálatos, és most webfejlesztő vagyok. Mindegyik munkakörről elmondhatom, hogy sokkal könnyebb, mint az iskola. Ahogy egy előző válaszoló leírta, a munkaidő végével a munkát leteheted, viszont az tanítás végével a tanulást nem, ugyanis elvárások vannak otthoni munkára is. És a 40+ óra hetente könnyen összejön, mellette meg pénzt sem keresel.

Én 1998 óta járok iskolába, általános, közép, majd egyetem, megszakítás nélkül. Most is egyetemre járok még, így munka mellett is. Ha nem lenne egyetem, akkor kb. szabad életem lenne. A szünetek az iskolában még így is szünetnek számítanak, még ha dolgoznom is kell mellette. Persze az iskola meg fontos a jövő szempontjából.

A munka könnyebb, az iskola számomra mindig is egy kin volt. Mindig olyan dolgokat tanultunk, amik engem nem érdekeltek, nem találtam hasznosnak (akkori fejjel, most visszatekintve már másként érzem), vagy ha érdekelt, akkor nagyon lassan tudtunk csak haladni, hogy mindenki meg tudja érteni, ami megint nagyon unalmassá tette számomra. Nem beszélve a kényszer érzetről, tudtam, hogy muszáj volt tanulnom és vizsgákra készülnöm ahhoz, hogy a következő szintre juthassak.

A munkámat már teljesen én választom, azt végzem, amit szeretek, és a saját területemen szívesen tanulok új dolgokat, mert egyfelől érdekesnek találom, másfelől tudom tapasztalatból, hogy növeli a bevételem és elhelyezkedési esélyeimet.

Én mindig is úgy voltam vele, hogy ha már az egész napom el van b*szva, akkor legalább fizessenek érte:).

Sulit utáltam. Idióta tanárok, kivételezések a s*ggnyalókkal, totál felesleges dolgok tanulása, fontosak helyett, stb. Igazából már az óvodát is utáltam.

Jelenleg elég sokkal az átlag fölött keresek, nagyon laza meló és azt csinálom amit szeretek. Bár most már ott tartok, hogy csak kellene egy mérnöki diploma. Hiába vagyok most jó helyen, sajnos előrelépni nem lehet. Sok embert ez nem zavar/zavarna, de engem igen. Szakmailag se fejlődök sokat. A diplomaszerzéssel is az a bajom, hogy nehezen veszem rá magam, mert tudom, hogy ott is rengeteg érdektelen dolgot tanítanak. Majd egyszer talán elhatározom magam:).

Számomra nem az a kérdés, hogy melyik nehezebb (mert egyik sem az), hanem melyiket csinálom szívesebben.

Ha választanom kell, akkor a munkát sokkal jobban szeretem. A suliban egész nap az ébren maradásért küzdöttem, annyira unalmas volt. Mindig mindenki mondta, hogy "Addig örülj, amíg oda jársz, mert utána rosszabb lesz!", már jó előre elvették még az élettől is a kedvem.

Szerencsére hamar kiderült, hogy ez nem egészen így működik. Most több a szabadidőm, még azzal együtt is, hogy az összes házimunkát magunknak kell elvégeznünk (viszont senki nem üvölti le a hajunkat, ha 1 órára az asztalon hagyunk 2 tányért, mint anno otthon :D).

Mindegyiknek volt/van előnye és hátránya.

Gimiben semmire nem volt gond, kibírtuk a hetet, bulik, haverok, alig kellett tanulni és jó jegyeket kaptunk. Semmi stressz, cserébe szülőkkel laktunk szóval annyira nem volt szabad élet.

Az egyetem szívás volt, rengeteg tanulnivaló, stressz, zh-k, házik (műszaki kar). Cserébe viszonylag önálló élet, bizonyos időszakokban rengeteg buli és jó program aminek csak a pénz szabott gátat. Sok jóarc csoporttárs, minden nap találkozás.

Munka kötelezően 5 nap hetente, viszont a legjobb hogy igazánfelnőttnek érzed magad, pénzt keresel, és ha szerencsésvagy a szakmádban dolgozol és minden egyes pillanatot amikor fejlődsz élvezel. Viszont munkakörtől függően nagyobb a felelősség is.

Én néha mindegyiket visszasírom (gimi-egyetem), néha egyáltalán nem hiányzik. Az mondjuk tuti hogy 50 évesen, közel 30 év munka után irigyelni fogom az egyetemistákat :)